Századok – 2008
MŰHELY - Buza János: Még egyszer a poltúrákról. Pénztörténeti tévutunkról helyes irányba IV/967
gű pénzek tömeges kibocsátása, a harminc éves háború kezdeti éveinek féktelen pénzrontása felé: az 1/24 tallért érő garasoktól a többszörös garasokon át egészen a 60 garas címletű kétszeres tallérokig, illetve a különböző krajcároktól7 7 a hírhedtté váló 3 krajcárosokon át a 150 krajcárosokig. A kis- és középértékű váltópénzek tömeges kibocsátása sem volt azonban általános. Túlnyomóvá azokban az államokban vált, amelyek nem rendelkeztek bányákkal, ezüstlelőhelyekkel. Az emissziós tevékenység szempontjából a felső-szászországi körzet két részre osztható: az egyikben inkább a tallérok verése, a másikban pedig a váltópénzek túlsúlya vált jellemzővé. Az utóbbira példa Pommern-Stettin, amelyben 1612-1617 között 10.000 tallér értékben vertek birodalmi tallért, illetve 100.000 tallér értékben garast, további 11.000 tallér értékben pedig a garasnál kisebb értékű váltópénzt. Ugyanebben az időben Brandenburg 5700 tallért érő birodalmi tallért, illetve 55.000 tallérnak megfelelő garast hozatott forgalomba.78 Témánk szempontjából különös figyelmet érdemelnek a fenti adatok. A nagy mennyiségben vert garasok — más néven 1/24 tallérosok — egy része ugyanis kikerült a nevezett államok pénzforgalmából, és többek között Közép-Európa keleti térségébe is eljutott, ahol lengyel néven, mint poltura vált fizetési eszközzé. A kibocsátók nagyobb száma, illetve az elmarasztalható minőségük miatt gazdagon dokumentálható svájci 3 krajcárosok, Tirol időnként igen nagy mennyiségben vert, de jobb minőségű 3 krajcárosai, továbbá a szász térség 3 krajcárosoknak megfelelő értékű garasai mellett jócskán ismertek olyan 3 krajcárosok, illetve garas-veretek, amelyeknek kibocsátóit a birodalmi pénzrendeletek megsértői, megszegői közé sorolták. A 1571-ben tartott frankfurti birodalmi gyűlésen még nevesítetlenül ítélték el azokat a pénzverési joggal rendelkezőket és pénzverő mestereket, akik megsértették a korábbi rendelkezéseket és egy ideje különböző rossz pénzeket — 3 batzenes [= 12 krajcáros!, 3 krajcáros, illetve fél batzenes [= 2 krajcáros], valamint filléres vereteket — hoztak forgalomba, és nyilvánvaló csalást követtek el.7 9 A fent említett svájci kibocsátók vereteit hamarosan követték Strassburg püspökének 3 krajcárosai, amelyek ellen 1574-ben a négy rajnai választófejedelem emelte fel szavát.8 0 E ponton utalni kell arra, hogy Strassburg püspökének 3 krajcárosait a Krakkóban kiadott királyi rendelet szintén a gyenge minőségű polturák közé sorolta. A rossz minőségű veretek elleni tiltakozások hatástalanságaként értékelhető az, hogy Tiroli Ferdinánd főherceg 1580-ban ismét fellépett Strassburg püspökének 3 krajcárosai, valamint Aachen, Jülich és Köln urainak veretei ellen, és az egyéb rossz pénzekkel, nevesítetetlen külföldi véretekkel együtt megsemmisítésüket és kitiltásukat rendelte el.81 Végül a dél-német térség felirata nyomán 1585-ben II. Rudolf császár intette meg Strassburg püspökét, illetve a rajnai hercegeket: ekkor azonban már nemcsak a gyenge mi-77 Eugen Rahnenführer: Die kursächsischen Kippermünzen. Berlin 1963. 78 Wuttke, R.: Die Probationsregister i. m. 269. 79 Hirsch, J. Ch.: DRMA. II. 104. 80 Uo. II. 202. 81 Uo. II. 281.
