Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Molnár András: Batthyány Lajos gróf és Deák Ferenc kapcsolata a reformkorban III/533

536 MOLNÁR ANDRÁS ló — fia minden vagyonát; az ifjú grófnak csak nagy üggyel-bajjal, többéves jogvita után, anyjával megegyezve sikerült visszaszereznie törvényes örökségét.11 Batthyány a felnőttkort elérve, 24. életévét betöltve, 1831. február 10-én kapta meg birtokait, majd alig három hónapon belül kilépett a katonaságtól, és kezébe vette a gazdálkodás irányítását. A gróf — döntő részben Vas megyei — birtokainak éves jövedelme korábban, az 1810-es évek derekán mintegy tízszerese volt a Deák család akkor 16.000 váltóforintra becsült jövedelmének.12

Batthyány famíliája az ország egyik leggazdagabb nagybirtokos családja volt, míg Deákék Zala megyében sem tartoztak a legvagyonosabb középbirtokosok közé. Az agglegényként élő Deák Ferenc 1825 és 1842 között bátyjával, Antallal közösen (azután pedig 1854-ig egyedül), hagyományos módon gazdálkodott a família zalai birtokain; Deákéknak a különféle vármegyei tisztségek ellátása mellett sem elég pénzük és idejük, sem különösebb ambíciójuk nem volt a gazdaság korszerűsítésére, érdemi fejlesztésére. Az éves jövedelem felét adósságaik törlesztésére fordították, másik felét pedig négyfelé osztották; abból lánytestvéreik, Jozefa (a Tolna megyei Nemeskéri Kiss József felesége) és Klára (a zalai Oszterhueber József neje) is egyenlő>arányban részesültek. Deák Ferenc szerény, közismerten puritán életmódja részben ennek lett a következménye, mivel gyermekkora óta takarékos, beosztó- életvitelre kényszerült.

13 Vagyonukat, anyagi lehetőségeiket és életmódjukat tekintve az 1830-as évek elején még nem látszott valószínűnek, hogy Batthyány Lajos gróf és Deák Ferenc útjai valaha is találkozni fognak. Batthyány, aki már 1831-ben megállapodást kötött egyetlen testvérével, Amáliává}1

az apai örökség kifizetéséről, 1834-ben, anyja halála után pedig egyedüli birtokosa lett családja milliós értékű uradalmainak, rendkívül tudatosan fogott hozzá birtokainak racionalizálásához. Vetésforgót alkalmazott, áttért az istállózó állattartásra, takarmány- és kapásnövényeket termesztett, eperfákat ültetett, hogy selyemhernyót tenyésszen és selymet gombolyítson, végül pedig cukorrépát vetett és ikervári birtokán cukorgyárat alapított. Mindezt alig hét-nyolc év alatt érte el, magánéletét tekintve tehát — Deákkal ellentétben — kifejezetten sikeres „gazdának", illetve mezőgazdasági vállalkozónak tarthatjuk.14 Batthyány a gazdaság fejlesztésének köszönhetően viszonylag rövid időn belül úrrá lett az örökölt adósságokon, eredményesen stabilizálta anyagi helyzetét. Szemere Bertalan szerint a gróf tanult ifjúkori hibáiból (katonáskodása 11 Hertelendy Annáról:

Molnár András 2003. 16-28., 104-110. Skerlecz Borbáláról: Ács Tibor 1984. 718-719., 726-739., Tilcsik György: Források és adatok a Batthyány Lajos és édesanyja közötti vita lezárulásához. In: Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 1996. 3. sz. 47-65. 12 A Deák család jövedelméről:

Molnár András 2003. 107-110. A Batthyány birtokok 1810-es évekbeli jövedelméről: Ács Tibor 1984. 719. 13 Molnár András:

Deák Ferenc mint „mezei gazda". In: Levéltári Szemle 1992. 1. sz. 32-43., Molnár András: Deák Ferenc birtokai. Egy zalai középbirtokos család gazdálkodása a 19. század első felében. In: Gazdaságtörténeti tanulmányok. (Zalai Gyűjtemény 34.) (Szerk. Kapiller Imre) Zalaegerszeg, 1993. 41-75., Molnár András 2003. 104-119. 14 Tilcsik

György: Adatok Batthyány Lajos ikervári uradalmának történetéhez. In: A Dunántúl településtörténete VII. Falvak, várak és puszták a Dunántúlon. X-XIX. század. (Szerk. Somfai Balázs) Veszprém, 1989. 255-264., Molnár András: Batthyány Lajos pályakezdete (1831-1839). In: Vasi Szemle 1994. 1. sz. (a továbbiakban: Molnár András 1994.) 66-68.