Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Weisz Boglárka: Vásártartás az Árpád-korban IV/879

VÁSÁRTARTÁS AZ ARPAD-KORBAN 923 Vásárhely Dátum Jelzet Vásárbirtokos Nap Fehér m. Csütörtökhely [Monora, Manarade, R] (1332-1337 k.) Vat. 1/1. 99. (egresi monostor)45 csütörtök Hődvására [Lándor- és Csekelaki-patak egybeömlésénél feküdt]46 1296 Székely okit. V 1-2. Hőd47 Tövis [Teius,, R.] 1303 Doc. Trans. I. 384-386. Diódi család48 Fejér m. Asszonyvására49 1192 DF 262 045. királyné50 Fehérvár [Székesfehérvár] 1. Váralja 2. Vár 1154 1248 1250 1255 1250 Idriszi 58. BTOE I. 48-49. EFHU 43-44. BTOE I. 59-61. EFHU 43-44. (király)51 (fehérvári káptalan)52 (fehérvári hospesek)53 45 Csütörtökhely az Árpád-kori forrásokban csak Monora alakban jelent meg, a Quintum Forum névváltozat — a még meglévő Monorád alak mellett — csak a 14. század elején bukkan fel. A település latin neve arra utal, hogy csütörtökönként vásárt tartottak benne, ennek kialakulását a 13-14. század fordulójára tehetjük, vö. Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. 174. 46 Györffy

Gy.: Történeti földrajz i. m. II. 164. 47 A település a vásárról, illetve annak birtokosáról kapta nevét, akit azonban közelebbről nem tudunk azonosítani. Elképzelhető, hogy az 1296-ban a birtok 2/3 részét csereként eladó Heym fia János, Domokos fiai, Gergely és Miklós, valamint Ivánka fiai, Beké, Dénes és Miklós felmenője volt Hőd. 48 Tövist — Rátka néven — 1269-ben István ifjabb király adományozta Diódi Andrásnak (Reg. Arp. 1900. sz.). A 13. század végén Loránd vajda Tövis jövedelmének harmadrészét Diódi Sámsonnak ítélte, majd 1303-ban a Diódi Miklós és András, illetve Diódi Sámson fia István közötti pert László vajda lezárta, Tövis jövedelmének, köztük a vásárbírságnak a harmadrészét Istvánnak ítélve (Doc. Trans. I. 384-386.). 49 1192-ben Bőgöd határjárása a Fövényről Asszonyvására felé vezető utat említette. Asszonyvásárát Györffy György Sárkeresztúrral azonosította, 1. Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. II. 346. 50 Neve alapján ítélve a királyné birtokában lévő vásárhely volt. 51 Fehérvárott a vásár a király tulajdonában lehetett, a vásárvám egy-egy részét pedig a fehérvári káptalan és a veszprémi püspök élvezte, vö. BTOE I. 48-49., EFHU 43-44., CD IX/7. 699-700. 52 A fehérvári káptalan a vásár tartását — és egyben a vámszedést — a saját fennhatósága alá vonta, csak így történhetett meg, hogy a veszprémi püspök fehérvári vásárvámját, vámrészét a káptalan elfoglalta, vö. BTOE I. 48-49. 53 1250-ben a fehérvári káptalan a pápa segítségét kérte a fehérvári vásárvám visszaszerzésének ügyében, ami arra utal, hogy a fehérvári hospesek más hospesekhez hasonlóan forum liberum tartásának jogával bírtak, mely mentes volt a királyi vám alól. A várba telepítésüket követően ezt a forum liberumot továbbra is meg akarták tartani, amelyen a fehérvári káptalan — mivel azon királyi vámot nem szedtek — elesett vámrészesedésétől. A hospesek vásárának engedélyezésekor hasonló eljárást alkalmazhattak, mint Győrben, ahol a hospesek mind a váron belül, mind azon kívül minden nap forum liberumot tarthattak, a Győr faluban tartott szonbati vásár vámja azonban továbbra is az ispán fennhatósága alatt maradt (EFHU 61-63.). Azaz Fehérváron a már meglévő vásár vámját az