Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Weisz Boglárka: Vásártartás az Árpád-korban IV/879
890 WEISZ BOGLÁRKA bek között a kapuban is beszedhessék.66 A Budára és Esztergomra vonatkozó források alapján a kapuvámot a vásárvám részének tekintjük. A kapu(k)ban szedett vámot megtaláljuk Szamobor esetében, valamint a heiligenkreuzi és borsmonostori apátságok — hamis — vámmentességi privilégiumaiban is. Ez utóbbiak azonban a határkapuknál szedett külkereskedelmi vámra vonatkozó adatok.67 Külön kell vizsgálnunk a harmincadvámot (tricesima), melyet a szakirodalom egy része az egyházaknak eladományozott vásárvámok helyett bevezetett — a király vagy a királyné számára szedett — pótlólagos vásárvámnak tekint.68 A szakirodalom másik része az eladományozott vásárvámokból való királyi, királynéi részesedést érti a harmincad alatt.69 A harmincad legkorábbi előfordulásaként a varasdiak 1209. évi — hamis — kiváltságlevelét70 szokás felhozni,71 valójában azonban egy 1208. évi oklevélben már találkozunk vele. Ebben II. András felmentette a lébényi monostort a Győr városán keresztül, a Rába hídján és a Rábca kenézi hídján át szállított árui után járó vám és harmincad fizetése alól.72 A Győrben beszedett harmincaddal 1276-ban találkozunk újra, amikor IV László oklevele szerint a királyné kancellárját 500 márka jövedelem illette meg évente, amit a győri harmincadból, vagy máshonnan kellett megfizetni.73 Harmincadszedő-hely volt Esztergom is, ahol a beszedett harmincad a királyné tulajdonában volt.74 A 13. századból való forrásainkban a harmincad a fentieken kívül jobbára csak vámmentességi kiváltságban kerül elő.75 A harmincadot legkésőbb II. András által bevezetett, a királyné számára beszedett vámnak tekintjük, amely a 13. században jelentős jövedelemmé vált. Ez utóbbi megállapításra az ad alapot, hogy 1235-ben, amikor II. András Jolán lá-66 ÁÚO IX. 411-412. 67 Szamoborra 1. 1274: CD VII/5. 589-591. (Reg. Arp. 2565. sz.), 1281: ÁÚO XII. 341-342.; Heiligenkreuzra 1. +1229: UB I. 118-119. (Reg. Arp. 458. sz.), +1236. okt. 27.: UB I. 169. (Reg. Arp. 615. sz.); Borsmonostorra 1. 1225: UB I. 102-109. (Reg. Arp. 420. sz.), +1230 k.: UB I. 130-131. (Reg. Arp. 468. sz.), +1230 k.: UB I. 125-127. (Reg. Arp. 469. sz.), +(1230-1235 k.): CD III/2. 87-90. (Reg. Arp. 607. sz.). 68 Pach Zsigmond Pál: „A harmincadvám eredete". (Értekezések, emlékezések) Bp. 1990. 47., 79-80.; Pach Zsigmond Pál: A harmincadvám az Anjou-korban és a 14-15. század fordulóján. Történelmi Szemle 41. (1999) 231.; Kristó Gyula: Tájszemlélet és térszervezés a középkori Magyarországon. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 19.) Szeged 2003. 199. 69 Domanovszky Sándor: A harminczadvám eredete. Bp. 1916. 44., 46., 48.; Hóman B.: Pénzügyek és gazdaságpolitika i. m. 73.; Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. (História Könyvtár - Monográfiák 1.) Bp. 1993. 72. 70 +1209: CDCr III. 89-91. 71 Domanovszky S.: Harminczadvám i. m. 7., 19.; Hóman Bálint: Magyar pénztörténet 1000-1325. Bp. 1916. 527. - Pach Zsigmond Pál az oklevélben található harmincadmentességet túl korainak tartotta, és az Esztergom városára vonatkozó 1215. évi oklevelet (EFHU 24-25.) tekintette a tricesima első előfordulásának, 1. Pach Zs. P: „Harmincadvám" i. m. 35. 72 UB I. 51-55. 73 CD V/2. 337-339. 74 1215: EFHU 24-25.; 1289. szept. 15.: BTOE I. 247-249.; 1287. dec. 6.: UGDS I. 157-158. 75 1262. ápr. 28.: EFHU 54.; 1267. febr. 23.: Mon. Zagr. I. 44-45.; 1279: EFHU 71-72.; (1291.) szept. 24.: HO II. 24-25. - Bizonyos esetekben a vámmentességi kiváltság a harmincad esetében nem érvényesült (pl. 1244. nov. 24.: EFHU 39-41.; 1295. okt. 20.: BTOE I. 296-298.), több esetben pedig hamis oklevélben találkozunk harmincadmentesség említésével (pl. 1229: UB I. 118-119.; 1263. ápr. 5.: VMMS 44-45.).
