Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az 1267. évi dekrétum és politikatörténeti háttere (IV. Béla és Ifjabb István király viszályának utolsó fejezete) IV/803
AZ 1267. ÉVI DEKRÉTUM ÉS POLITIKATÖRTÉNETI HÁTTERE 827 készülő ifjabb király rendelkezésére bocsátotta. Ezzel a lépéssel a bán gyaníthatóan messze túlment felhatalmazása határain, de IV Béla érdekeit nem csak ezzel sérthette. Az a lehetőség, hogy alattvalói egy olyan sikeres katona vezénylete alatt vonuljanak hadba, mint amilyen István volt, a legkevésbé sem lehetett vonzó gondolat Béla számára. Bizonyosra vehető, hogy az ifjabb király hadvezéri hírnevét a győzedelmesen megvívott belháború — kivált az 1264-1265-ben immár sokadik katonai kudarcát elszenvedő uralkodóval való összehasonlításban — alaposan megnövelhette, s a közös hadakozás arra is alkalmat teremthetett István számára, hogy személyes kapcsolatokat építsen ki apja alattvalóival, így terjesztve ki közvetett befolyását a neki jutott országrész határain túlra. Ha Béla valóban így gondolkodott — ami szerfelett valószínűnek tűnik —, félelme nem is lehetett teljesen alaptalan, hiszen például Péc nembéli Gergely parancsnoki megbízatását, mint láthattuk, aligha indokolhatta kipróbált katona volta, sokkal inkább arra gyanakodhatunk, hogy István, talán már a jövőre gondolva, így akart lehetőséget adni egy előkelő ifjú számára rátermettsége bizonyítására.170 Ami mármost Roland leváltását illeti, 1267. április 11-én és 12-én Zágrábban mint szlavón bán adott ki okleveleket,171 s egy spalatói oklevél dátumsorában még május 21-én is őt nevezték meg bánként,172 IV Béla egy szeptember közepére keltezhető oklevelében azonban már utóda, Héder nembéli (kőszegi) Henrik szerepel Szlavónia bánjaként.173 Henrik addig a nádori tisztséget viselte, melyben 1267 februárjában (vagy azt megelőzően) váltotta fel Kemény fia Lőrinc országbíró,174 akinek korábbi méltóságát Ákos nembéli Ernye foglalta el.175 Ebből következően valamikor május 21. és szeptember 15. között történt Roland leváltása, a legnagyobb valószínűséggel a nyár közepén. Egy július 20-án kiállított oklevelében IV Béla igen meleg hangon emlékezik meg arról a szerepről, amelyet az István ifjabb királlyal kötött béke létrehozásában Fülöp esztergomi érsek játszott, aki „amikor az emberek gyűlölködése egyenetlenséget hintett el közöttünk és István király úr, legkedvesebb fiunk között, ennélfogva különböző időkben háborúk, viszálykodások és belső összecsapások támadtak, koronánk nyugodt állapotára és királyságunk épségére, valamint boldogságára 170 A fentieken túlmenően még egy körülmény merülhet fel a Rolanddal történtek magyarázataként. Arról van szó, hogy István bolgár hadjárata előzményeinek ismeretében nehéz elhessegetni a gyanút: Szventszláv Jakab betörésére a Szörénységbe talán nem is a magyar belháború kínálta alkalom kihasználásaként került sor, hanem annak egyik elemeként, azaz támadása része volt az István ifjabb király ellen kidolgozott haditervnek, s így Roland lépése voltaképpen királya külpolitikai elképzeléseit keresztezte. Ez a feltételezés jelenlegi ismereteink mellett nem bizonyítható, mégis érdemes legalább fontolóra venni, mégpedig annál is inkább, mert IV Orbán 1264. febr. 4-én kelt levelének utalása szerint a pápai udvarban akkoriban az a hír járta: a magyar király azt fontolgatja, hogy külföldi segítséget vesz igénybe a fia elleni viszályban (VMHH I. 265). Tagadhatatlan ugyanakkor, hiba lenne túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani ennek az információnak, hiszen ugyanezen a levelében IV Orbán biztosra vette, hogy István ifjabb király viszont a kunokkal együtt készül apja ellen vonulni, s mint tudjuk, a kunok IV Béla oldalán szállt harcba, tehát az események, legalábbis ez utóbbi vonatkozásban, rácáfoltak a pápai udvarban szállongó híresztelésekre. 171 CDCr V 428-429., 429-430. 172 Uo. 430. 173 UB I. 337., vö. RA 1532. sz. 174 1267. febr.: ÁÚO III. 171-176. 175 UB I. 337.
