Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az 1267. évi dekrétum és politikatörténeti háttere (IV. Béla és Ifjabb István király viszályának utolsó fejezete) IV/803
AZ 1267. ÉVI DEKRÉTUM ÉS POLITIKATÖRTÉNETI HÁTTERE 815 kúria elé. Pedig 1270-ben, amikor István, immár királyként, bőséges birtokadománnyal jutalmazta régi híve, Básztély nembéli Rénold — az idő szerint László herceg asztalnokmestere, királyi lovászispán és szabolcsi ispán — részben éppen az 1264-1265. évi háborúban teljesített szolgálatait, az Abaúj megyei Rozgonyról és Rásföldéről,84 valamint az — akkor szintén Abaúj megyeinek mondott, utóbb Sáros megyéhez tartozó — Lapispatakról,85 továbbá a Szabolcs megyei Tuzsérről és Bodonról,86 végezetül pedig a Zempén megyében, a lengyel határvidéken fekvő Csicsváról87 és az ahhoz tartozó Hosszúmezőről és Visnyóról 88 is megjegyzi, hogy úgy adományozza a felsorolt javakat Rénoldnak, ahogy azokat korábban Rosztiszlav herceg birtokolta. Az oklevél ugyanakkor arra is utal, hogy István a birtokokat már előbb Rénoldnak adta, s az 1270. évi oklevél valójában e korábbi adomány megújítása.89 Bár e korábbi adomány megtételének ideje ismeretlen, mégis meglehetősen valószínű, hogy az még 1270 előtt, István ifjabb királyságának éveiben történt, amit az is megerősíteni látszik, hogy a szintén Rosztiszlav egykori birtokai közé tartozó Füzért ugyancsak még apja életében adományozta István a várat a háború idején sikerrel védelmező Rosd nembéli Mihálynak és fivérének, Demeternek.90 Ha mindezek mellett még azt is figyelembe vesszük, hogy semmi nyoma nem maradt annak, hogy István visszabocsátotta volna édesanyja, Mária királyné erdélyi és bihari birtokait, elég egyértelműen kijelenthető, hogy ennek magyarázata nem forrásaink hiányos voltában keresendő, hanem abban, hogy a visszaadás valóban nem történt meg.91 Ez persze, bizonyos mértékig érthető is, hiszen, míg az alattvalók esetében egyszerűen lehetetlen lett volna megteremteni az ország felosztása és a bir-84 Vö. Györffy Gy: Történeti földrajz i. m. I. 136. és 134. 85 Vö. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I—III., V Bp. 1890-1913. I. 302. 86 Vö. Németh Péter: A középkori Szabolcs megye települései. Nyíregyháza 1997. 44. és 197. 87 Vö. Csánki D.: Történelmi földrajz i. m. I. 345. 88 Vö. uo. 350. és 366. 89 1270: quasdam terras Ruzgun, Raasfelde et Lopuspotok vocatas in comitatu de Aba Uyuar existentes cum omnibus pertinenciis et utilitatibus suis, item terras Tuser et Budunfelde vocatas in comitatu de Zabolch existentes cum omnibus utilitatibus et pertinenciis ac appendiciis suis, item quandam posessionem Chychywa vocatam in comitatu de Zemlen sitam in confinio Polonie, cum villis ad ipsam pertinentibus, Hussceumezeu et Wysno vocatis, simulcum utilitatibus et pertinenciis earundem, prout dux Ratizlaus habuit et possedit, eidem magistro Reynoldo contulimus, dedimus et donavimus, ymmo collacionem sibi dudum cum nostro privilegio factam innovamus et pariter confirmamus - ÁÚO XII. 13. 90 1270: ÁÚO VIII. 255-256. 91 Megjegyzésre érdemes ezzel kapcsolatban, hogy Kunigunda cseh királynénak egy 1262. júl. 15-én kiállított oklevelében a tanúk között szerepel a királyné anyja, Anna hercegnő is mégpedig „venerabilis mater nostra Anna de Galatia, de Machow et de Rodna" formában (Codex diplomaticus et epistolaris regni Bohemiae. Condidit Gustavus Friedrich. V/l. Edd. Jindfich Sebánek, Sása Dusková. Pragae 1974. V/l. 513.). Ennek alapján felmerült: Radna valami módon Anna — vagy még inkább férje, Rosztiszlav herceg — joghatósága alá került volna (Wenzel Gusztáv: Rosztizlaw galicziai herczeg, ÏV Béla magyar királynak veje. [Értekezések a történelmi tudományok köréből XIII/8.] Bp. 1887. 11-12.), feltehetően úgy, hogy Mária királyné átengedte nekik. Abban, hogy az adat valóban így értelmezhető-e, már Wenzel Gusztáv is kételkedett (i. h.), s alighanem joggal. Valószínűbbnek tűnik, hogy a „Rodna" alak tévesen szerepel az oklevél szövegében a Boszniára utaló „Bozna" helyett, mindenesetre az adatot Györffy sem szerepelteti az erdélyi Radna adattárában (Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. I. 562-564.).
