Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az 1267. évi dekrétum és politikatörténeti háttere (IV. Béla és Ifjabb István király viszályának utolsó fejezete) IV/803
804 ZSOLDOS ATTILA megyeszervezet kezdete)? Ehhez a szerzői szándékhoz alkalmazkodott utóbb Engel Pál is, aki az értekezésből Szűcs korai halála után szerkesztett kötetet.4 Jelen írás címe, mely szembetűnően hasonlatos Szűcs Jenő korábbi dolgozatáéhoz, azt a gyanút ébresztheti az olvasóban, hogy valamiféle „ellentanulmány" következik, jóllehet erről szó sincs.5 Ha mégis más kép rajzolódik ki az alábbiakban az 1267. évi dekrétumról, az főképpen annak következménye, hogy a téma megközelítésének módja más: ez alkalommal a törvény keletkezésének nem társadalom-, hanem politikatörténeti aspektusai kerülnek előtérbe. A dekrétum beillesztése az 1260-as évek politikai eseményeinek menetébe olyan körülményeket hoz felszínre, amelyeknek mindeddig nem sok figyelem jutott. Ahhoz azonban, hogy idáig eljussunk, át kell tekintenünk, mégpedig meglehetős részletességgel, a dekrétum kibocsátásának előzményeit. Az 1260-as évek elején igen mély ellentétek alakultak ki IV Béla király és idősebb fia, István herceg — 1262 végén felvett címe szerint: ifjabb király6 — között. A viszály egy közelebbről nem ismert 1262. évi kisebb összecsapás után 1264 végén egy nagy háború kirobbanásához vezetett,7 melynek a következő év márciusában az István győzelmét hozó isaszegi csata vetett véget. Az ifjabb király diadala teljes volt. IV Bélának nem állt a rendelkezésére újabb sereg, amelyet fia ellen küldhetett volna: Béla, a trón és az ország sorsa István kezében volt. Mindarról, ami közvetlenül az isaszegi csata után következett, jóformán semmit sem tudunk. A kortárs osztrák krónikás, Jans Enikel számos valószínűtlen, illetve bizonyosan téves részletet tartalmazó beszámolója szerint az ütközetet követően István átkelt a Dunán és bevonult Buda várába {Oven), ahol találkozott anyjával, Mária királynéval, akit azonban Pozsonyba (Presburc) küldött. A történetnek ez a része még éppen hihető is lenne,8 ha az elbeszélés nem úgy folytatódnék, hogy az elűzött királyné, kincseket (kleinôt) véve magához a királyi kincstárból, a cseh királyhoz (künic von Bêheim) ment, ami István haragját kiváltva hosszas viszályra adott okot a magyar és a cseh uralkodó között.9 A tudósí-3 Szűcs Jenő: A feudalizmus „második korszakának" alapvetése Magyarországon. Az utolsó Árpádok (1242-1301) és az Interregnum (1301-1308). H. é. n. (kézirat). 4 Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. A kötetet sajtó alá rendezte, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Engel Pál. (História Könyvtár - Monográfiák 1.) Bp. 1993. 125. 5 Álláspontom mind a nemesség kialakulását, mind a szolgabírói intézmény eredetét illetően jelentős mértékben eltér ugyan Szűcs Jenőétől, a magam véleményének hosszabb-rövidebb kifejtésére azonban volt már alkalmam más helyütt, 1. pl. Zsoldos Attila: Vármegyei ügyek. Szűcs Jenő „Az utolsó Árpádok" c. könyvéről. BUKSZ 6. (1994. ősz) 330-332.; Uő.: „Eléggé nemes férfiak ..." A kehidai oklevél társadalomtörténeti vonatkozásairól. In: Zalai történeti tanulmányok. Szerk. Káli Csaba. (Zalai Gyűjtemény 42.) Zalaegerszeg 1997. 7-19., Uő.: Az Árpádok és asszonyaik. A királynéi intézmény az Árpádok korában. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 36.) Bp. 2005. 133-148., Uő: Modificárile conceptului „nobilime" pe parcursul secolului al XlII-lea ín Regatul Ungariei. In: Secolul al XlII-lea pe meleagurile locuite de cátre romani. Ed. Adrian Andrei Rusu. Cluj-Napoca 2006. 85-104. 6 Vö. Szentpétery Imre: V István ifjabb királysága. Századok 55-56. (1921-1922) 77-87. 7 A háború előzményeiről és kitörésének időpontjáról 1. Zsoldos Attila: Az ifjabb király országa. Századok 139. (2005) 231-260. és Uő: István ifjabb király és Erdély (Adatok az 1264-1265. évi belháború kezdetének meghatározásához). Erdélyi Múzeum 67. (2005: 3-4.) 18-24. 8 Vö. Kubinyi András: Buda város pecséthasználatának kialakulása. Tanulmányok Budapest Múltjából XIV (1961) 127.; Györffy György: Pest-Buda kialakulása. Budapest története a honfoglalástól az Arpád-kor végi székvárossá alakulásáig. Bp. 1997. 194.
