Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Vonyó Tamás: Modell Deutschland. A nyugatnémet gazdaság hosszú távú fejlődésének növekedéselméleti és gazdaságpolitikai elemzése (Ism.: Kaposi Zoltán) III/797

TÖRTÉNETI IRODALOM 799 tálában nem Németországban történtek. A nyugati megszállók (amerikai és angol csapatok) előrenyomulása nem okozott olyan fizikai tőkepusztulást, mint ami a szovjetek révén a keleti területeken bekövetkezett. S azt sem szabad elfelejteni, hogy bár az angol-amerikai légitámadások jelentős károkat okoztak az ország majd minden nagyvárosában, a bombázások elsősorban a lakóövezeteket és a szállítási útvonalak csomópontjait célozták, miközben az ipari létesítmények és a vasútvonalak zöme érintetlen maradt. Az ipari termelés az 1940-es évek második felében gyorsan talpra állt, s ellentétben a szovjetek által megszállt keleti övezettel, dinamikusan növekedett. Ugyanakkor a háború utáni stabilizációban nagy szerepet játszottak a különféle segélyek, ami viszont nemcsak a Marshall-program következménye. A szerző a nemzetközi szakirodalom adataival egyértelműen bizonyítja, hogy a különböző segélyek 1945-1952 között (GARIOA, ERR katonai, brit és amerikai hozzájárulás stb.) mintegy 4,5 milliárd dollárnyi összeget juttattak Németországnak, aminek a Marshall-program (ERP) csak 31,2%-át tette ki. Az utóbbi program nem elsősorban a keretében közvetlenül megszerezhető javak és források, hanem közvetve, Nyugat-Európa más országai ipari importigényének növelése révén segítette a háború utáni stabilizációs folyamatot Németországban. A program „az európai kereskedelem liberalizálásával és a nemzetközi fizetési forgalom stabilizálásával elősegítette a tradicionális húzóágazatok exportorientált növekedését, és így lehetővé tette a rendelkezésre álló állóeszközöknek a korábbinál nagyobb mértékű bevonását az ipari termelésbe" (101. o.). Az arányos szerkezetű alkotás következő fejezete a gazdasági csoda (1950-1961) éveinek változásait taglalja. Ezt az időszakot joggal tekinthetjük az egyik legsikeresebb korszaknak a német gazdaság történetében. A Wirtschaftswunder sok forrásból táplálkozott. Egyrészt az ipar korábbi gyors helyreállítása, illetve Németország ipari óriás volta adott lehetőséget arra, hogy exportorientált gazdaságpolitikájával visszahódítsa a nyugat-európai piacokat, illetve új piacokat kutasson fel. Ebben az időben az NSZK részévé vált a kialakulóban lévő gazdasági közösségeknek (az Európai Szén- és Acélközösségnek, 1957-től az Európai Gazdasági Közösségnek). A gazdasági csoda egyik nagy lehetősége az 1950-es évek elején a koreai háború volt. A háború előtt, 1949 vége felé az iparban már működési nehézségek jelentek meg, s nőtt a munkanélküliek száma, aminek hatására a német kormány az OEEC nyomására munkahelyteremtő programot hirdetett meg. Az 1950 nyarán kitört háború jótékony hatást gyakorolt az iparra, hiszen a kapacitásokat egyre nagyobb mértékben tudták a nehézipari termelés szolgálatába állítani. Vonyó Tamás szemléletesen érzékelteti a háború alatt bekövetkező mentalitásbeli változásokat, miszerint a lakosság (és az ipar is) nagy méretű készletezésbe kezdett, amivel jelentős hiányt okoztak. A növekedés jeleként az exportlehetőségek kibővültek, aminek hatására sikerült csökkenteni a fizetési mérleg hiányát. Az NSZK-nak 1952-ben sikerült adósságai felét leíratni, ami komoly könnyebbséget jelentett az ország számára (108. o.). A szerző világosan látja, hogy „a Szövetségi Köztársaság nem sokkal megalakulását követően már ezer szállal kötődött a világgazdasághoz" (109. o.), s ez a tendencia az 1950-es években folyamatosan erősödött. Az export meghatározó hányadát a gépipar adta, amely 1950-1958 között 25-ről 40%-ra emelkedett; itt jelentkeztek leginkább a komparatív előnyök. A gazdasági csoda évtizedében a külkereskedelem irányai is átrendeződtek, amit jól mutat, hogy a Nyugat-Európa területére irányuló export 1948-1960 között 23%-kal csökkent, ugyanakkor az onnan származó import 26%-kal növekedett. Az export a bővülését az Észak-Amerikába, a fejlődő országokba és kismértékben Kelet-Európába irányuló kivitel jelentette (117. o.). Érdekes jelensége ez a korszaknak, hiszen az évtized végén az NSZK belépett az EGK-ba, ám exportadatain ekkor ez még nem nagyon látszik. Nagyon lényeges a szerzőnek az a megállapítása, miszerint a gazdasági csoda részben beruházási konjunktúra volt, amit különböző statisztikai forrásokkal, így például a lakásépítés adataival igazol. A neoliberális alapelvekkel szemben a nyugatnémet kormány részben keynesi gazdaságpolitikát folytatott, mely során erős állami gazdasági szerepvállalás alakult ki. Megkerülhetetlen volt természetesen az örök téma, a szociális piacgazdaság kérdésköre is. Vonyó Tamás bemutatja a gondolatkör kialakulását, elemzi az ebben szerepet játszó közgazdasági-gazdaságfilozófiai nézeteket (Alfred Müller Armack, Walter Eucken, Ludwig Erhard stb.). Az elmélet gyakorlati alkalmazásának bemutatása során rámutat arra, hogy a szövetségi kormány első gazdasági minisztere, Erhard célja a teljes foglalkoztatottság elérése mellett a legkisebb mértékű piaci beavatkozás elvének érvényre juttatása volt úgy, hogy a növekedés ne sérüljön. Ez a politika egyben a társadalmi feszültségek feloldására is lehetőséget adott, hiszen alkalmas volt jelentős életszínvonal-emelkedés elérésére. Ehhez olyan adópolitika kialakítása járult, melynek egyik célja az állami újraelosztás arányának csökkentése, a másik pedig a szükséges szerkezetváltás volt, melynek