Századok – 2007

MŰHELY - Miskolczy Ambrus: Természetkultusz és cigánykép. Magyar és román párhuzamok III/761

TERMÉSZETKULTUSZ ÉS CIGÁNYKÉP 777 összesűrítve mindazt, amit a természetember-kultusz jegyében elmondtak és elmondhattak.44 A magyar költészetben a cigányromantika helyett inkább öngúnnyal vegyes együttérzésnek lehetünk tanúi. A nagy plebejus Csokonai Vitéz Mihály már-már protorasszista, amikor a Cigány című versében a cigányokat az istenek tökéletlen teremtményeként jelenítette meg, egyben az ember teremtésének karikatúráját nyújtva. Arany Jánosnak A bajusz című költeményében a tolvaj, csaló, ravasz cigánybanda kifosztja és megcsúfolja a bajuszra áhítozó buta parasztgazdát. Riedl Frigyes — a modern irodalomtörténet nagy alakja — szerint Arany „e részben hú maradt a népies felfogáshoz, és egészen a magyar nép szemével nézi a cigány jellemet, amelynek fővonása szerinte is, a nép szerint is, az ostoba furfang".45

Ugyanakkor az anekdotáknak megvolt a vonzásuk. Pesthy Frigyes, a temesvári Főhadiparancsnokság irodai segédjének 1846-ban arról elmélkedett Erdélyi Jánosnak, a magyar folklorisztika egyik alapító egyéniségének írt levelében, hogy „ha akadna ügyes humorisztikus vagy szatirikus íróink közül egy, ki nem sajnálná, valamennyi oly egyes meséket egy egésszé olvasztani, bizony oly hazai komikus regényünk lenne, mely — ha kivált az adatokat ügyes korszerű célzásra tudja használni — a spanyol manchai hős mellett kudarcot nem vallana."46 Ahhoz viszont az 1848-49-es forradalom és szabadságharc veresége kellett, hogy a várt remekművet Arany János megírja, elkészüljön, akkor „midőn a világ folyásával és önmagammal meghasonulva, torz alakok festésében akartam kárpótlást keresni."47

A nagyidai cigányokban

forradalmunk szereplőire ismerhetünk, akik —úgymond — saját bukásuk okai, de aztán a végén elmenekülnek. A témaválasztás kézenfekvő volt, hiszen már 1848 júniusában a Budapesti Híradó „nagyidai politiká"-nak nevezte azt, hogy miközben az ország veszélybe került, a sajtóban egyesek a magyar kormány rendelkezésére álló katonai erők csekélységéről írtak.48

A történet ugyanis arról szólt, hogy 1557-ben Nagyida várát cigányok védelmezték a Habsburg-párti sereg ellenében, és ez már felhagyott az ostrommal, és elvonulóban volt, amikor — Szirmay Antal adomáskönyve szerint — a cigányok lekiabáltak: „Véstem az anyátok! kösönnyétek, hogy a puskaporunk elfogyott, mert egy lábig itt véstetek volna!" mire aztán megfordult az elvonuló sereg és bevette a várat, és a védőket is mind lemészárolták. így született a közmondás: „Elfogyott a puskapora, mint a nagyidai cigányoknak."49

A történetet egyébként Thuróczi László jezsuita történetíró örökítette meg először 1729-i Ungaria cum suis regibus című művében, hogy aztán a populáris irodalomba és 44 Liszt

Ferenc: A czigányokrdl és a czigány zenéről Magyarországon. Pest, 1861. 49. 45 Idézi

Szily József: Anakronotoposzok avagy új-angliai lelkiismerettel Nagy-Idán. Irodalomtörténeti Közlemények, 1997. 3-4. sz. 389. 46 Dömötör Sándor:

A nagyidai cigányokhoz. Ethnographia, 1930. 119.; Erdélyi János levelezése. Szerk. T. Erdélyi Ilona. Bp. 1960. 272. 47 Arany János összes művei. Elbeszélő költemények. III. Szerk. Voinovich Géza. Bp., 1952. 331. 48 F.: Igénytelen szózat a haza védelmében, melyet azért emelek, mivel jelenleg sehol sincs szavam. Budapesti Híradó, 1848. jún. 28. 873. sz. 49 Antonius Szirmay:

Hungária in parabolis, sive commentarii in adagia et dicteria Hungarorum. Buda, 1807. 168.