Századok – 2007
MŰHELY - Miskolczy Ambrus: Természetkultusz és cigánykép. Magyar és román párhuzamok III/761
762 MISKOLCZY AMBRUS átélő Mircea Eliadénak a kifejezésével éljünk.4 Ilyenkor a politikai praxis diszkreditálja az ideológiai puritást. A világ dolgairól szóló közbeszédben erősödik az ironikus vonulat. Az irodalomból eltűnnek a fennkölt figurák, és megjelenhetnek a történelem „korcsai", mert „a valóság a korcsokat szereti".5 Ilyenek az irodalmi cigányok is, akik kellemetlen igazságokat mondanak oda a világnak, vagy magatartásukkal kellemetlen igazságokat példáznak. Hogy miként, arra példa a román és a magyar irodalom egy-egy remekműve: a Cigányiász és A nagyidat cigányok. Mint általában a remekművek, ezek is élmény és alkotás, költészet és igazság kapcsolatában rejlő örök kérdések firtatására ösztönöznek. A Cigányiász rendkívül komplex intertextuális szövevény. Szerzője, Ion Budai-Deleanu a magántársasági demokratikus kultúra paradigmatikus figurája, aki magyar társaihoz, — Széchényi Ferenc, Teleki László, Berzeviczy Gergely — hasonlóan az íróasztalfióknak dolgozott, félig-meddig a megjelenés reményében, mert ha a jelen reménytelennek tetszett, ám a haladás mítoszának vonzása sem szűnt meg. Ion Budai-Deleanu (1760-1820), a Hunyad megyei csikmói görög katolikus lelkész fia, aki — miután Bécsben is végzett teológiai tanulmányokat — a hazai erdélyi görög katolikus egyházi vezetés merevsége és provincializmusa elől még idejében, 1787-ben, Lembergbe ment, ahol bírósági titkár, majd ülnök lett. Itt, Galícia multikulturális jellegű központjában maga is vegyes nemzetiségű családot alapít, miután örmény származású lengyel nőt vesz feleségül. És bár családi élete harmonikusnak látszik, Lembergben mindvégig száműzöttnek tekinti magát, miközben keményen dolgozik — munkahelyén és otthon. Személyében akár a román filológia és történetírás egyik alapító egyéniségét is tisztelhetnénk, ha Ion Budai-Deleanu román-német szótára, nyelvtani művei, történelmi vitairata és az erdélyi népek eredetéről szóló nagy műve még életében megjelenik. Szótára kiadása érdekében többször folyamodott a kormányhivatalokhoz. Az azonban máig nem látott napvilágot. Filológiai írásaiból pedig — egy 1970-es bukaresti gyűjteményes kiadás révén — legfeljebb ízelítőt kaphattunk. Élete nagy szenvedélye a Cigányiász maradt. 1790 után készítette el az első változatát, 1810 körül a másodikat. A Cigányiász — szerzője szerint — „hősi-komikus-szatirikus költemény (poemation)". Tizenkét énekből áll, mint az Aeneis, és akár annak paródiája is lehet; mintegy reflexió annak a kor magyar olvasói előtt oly népszerű Blumauer-féle travesztált változatára. A román cigány-költemény eposz-paródia és hőseposz egyszerre. De mi is történt a Cigányiászban? Lássuk a második — 1812-es — változat cselekményét. Karós Vlád vajda (Vlad Te P e §) a török elleni harcra készülve megreformálta a cigányok életét: „szabadságot, fegyvert és birtokot" adott nekik, és megparancsolta, hogy menjenek a Bärbäte§ti (bárbat=férfi, mondjuk: Legényfalva) és Inimoasá (inimá=szív; Inimoasá, mondjuk: Bátorfalva) közötti 4 Vö. Florin furcanu: A mítosz általi üdvözülés. Mircea Eliade Délkelet-Európa koncepciója. Mítoszok nyomában... Mítoszképzés és történetírás a Duna-tájon. Szerk. Miskolczy Ambrus. Bp., 2004. 351-357. 5 Christoph Dipper: Orders and classes: eighteentb-century society under pressure. The Eighteenth Century. Szerk. T. C. W Blanning. Oxford, 2000. 88.
