Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Újvári Hedvig: Bazár és nagypolitika között. Az 1873. évi bécsi világkiállításról szóló tárcalevelek a magyarországi német nyelvű napilapokban III/723
752 UJVARI HEDVIG hogy egyáltalán megközelítsék az ideálokat, noha elődeik örökségét magukba szívhatták. A kortárs művészekből hiányzik az alkotóerő, a kópiát kopírozzák: a németek és a franciák a mai napig Itáliából importálják a legtöbb művészi inspirációt, az olaszok viszont az ő képeiket másolják, „mintha nem tudnák elviselni elődeik tündöklését".159 A műkritikus szerint a festészeten túl az olasz szobrászmúvészetben is az egyik legrosszabb időszak köszöntött be: „márvány életképek" vannak terjedőben, azaz a „mostani szobrok az újságokban közölt érzéki karikatúrák márványba ültetett változatai". Követendőnek a görög példát tartja: egy igazi szobor az eltúlzott érzékiség helyett nyugalmat és mértéktartást kell, hogy árasszon.160 Hasonló lelkesedéssel ír Nordau a francia kiállításról is, noha szerinte a francia ipar nem mutatkozik meg teljes valójában. Ez azzal magyarázható, hogy Franciaország a sedani vereség után viszonylag későn jelezte részvételi szándékát.161 Amit azonban kiállítottak, azok közül majdnem minden tárgy helyet kaphatna a műalkotások között. Különösen sok kegytárgyat mutatnak be, mivel „Franciaország jámborrá vált, imádkozik, zarándokol, és szentjeit koronázza meg".162 A másik tárca a francia divatot méltatja, mivel egy francia szabó ruhája valódi műalkotásnak felel meg: „Egy ilyen szabó nem iparos, teljesen jogos, ha magát a selyem vagy más anyagok építészének, festőjének, szobrászának nevezi. Rendelkezik feltalálói tehetséggel, formaérzékkel, letisztult színvilággal. Képes 'alkotásainak', a ruhakölteményeknek jelleget és kifejezőkészséget adni. Nézzék csak meg ezt a fehér báli ruhát: hát nem ont magából mérhetetlen kecsességet, kokettálása pedig a tetszeni vágyás bizonyos idealizáltságát? Áttetsző, mint egy felhő, suhogásában pedig van valami a könnyed tavaszi öröm suttogásából, gazdagon díszített, de nem agyoncifrázott. Ennek a lepelnek minden bizonnyal a benne rejlő lényeget kell a báj és az előkelőség nimbuszával felruháznia."163 A francia fővárost is kedvező színben mutatja be Nordau, és nem utolsósorban próbálja megszabadítani főleg a németek által hangoztatott sztereotípiáktól: „Bizonyos hiperpatrióta németek szeretnek a franciákról mint egy elzüllött, életképtelen, belsőleg elrohadt népről beszélni. A kiállításon azonban egészen más képet kapunk róluk: egy erős, szorgalmas, minden művészeti ágban és iparban a legmagasabb fokon álló nemzet képét."164 A francia képzőművészeti tárlatról az Ungarischer Lloyd olvasói kapnak átfogó képet. Ahogy az már a német művészeti részleggel történt összehasonlításból kiderül, a franciákhoz közel áll a historikus festészet. A szobrokon azonban nehéz felfedezni az antik világ nyugodt és hideg fejedelmi vonásait, inkább a tetszeni vágyás dominál. Minden kiállított tárgy a franciák igyekezetét mu-159 C. Abani: Die italienische Kunst auf der Ausstellung. = UL 1873. július 8. 155. sz. 1-4. 160 Uő: Die Kunst auf der Weltausstellung. IV = UL 1873. június 27. 146. sz. 1-3. 161 Vö. Pemsel, J.: Die Wiener Weltausstellung i. m. 47. 162 Wiener Weltausstellung. Frankreich I. = PL 1873. október 30. 250. sz. 2-3. 163 Wiener Weltausstellung. Frankreich II. = PL 1873. október 31. 251. sz. 2-3. 164 Uo.
