Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A kormányzati „terrorizmus" politikája Magyarországon 1835 és 1839 között III/683
A KORMÁNYZAT POLITIKÁJA MAGYARORSZÁGON 1835 ÉS 1839 KÖZÖTT 695 fordítására vonatkozó döntés —jelenlegi ismereteink szerint — a magyar kormányzat szintjén született meg, s az aktaszerű bizonyítás is várat még magára, valóban kézenfekvőnek tűnik az összefüggés feltételezése. A magyar Metternich-kutatás eredményei szerint az államkancellár állásfoglalásaiban is 1835 első heteitől kezdve uralkodtak el a megtorlást, a megfélemlítő intézkedéseket sürgető megnyilatkozások. I. Ferenc életének utolsó hónapjaiban, az erdélyi országgyűlés feloszlatása mellett, megszületett a döntés Wesselényi perbe fogásáról is. A trónváltozás, a döntéshozatali struktúra és mechanizmus átalakulása, Metternich befolyásának további növekedése és az ezekkel kapcsolatos hatalmi harcok azután tovább erősítették a megfélemlítésre irányuló politika esélyeit. Az új, uralkodónak, még hiányzó tekintélye megteremtése érdekében erélyesebben kell fellépnie, mint apjának, fejtegette Metternich, aki ezzel mindenekelőtt saját politikai stratégiáját igyekezett mintegy a trónváltozásból adódó kikerülhetetlen és a trón javát szolgáló szükségszerűségként legitimálni.43 A pozsonyi országgyűlés ülésezése azonban korlátozta e politika lehetőségeit, amint arra Reviczky kancellár is rámutatott. A diéta résztvevői mentelmi jogot élveztek — ez akadálya volt az ifjak egyletében végzendő házkutatásnak is —, egy friss törvény (az 1830:6. te.) tiltotta a folyó országgyűlés alatti táblai pereket — ennek megfelelően a magyar kancellár, miközben a királyi jogügyigazgatót Wesselényi perében a per húzására utasította, bizalmasan meghagyta a személynöknek is, hogy a diéta végéig ne hozzanak ítéletet —, az együttlevő rendek pedig azonnal, akár a tárgyalások megakasztásával válaszolhattak minden olyan lépésre, amelyet törvénybe ütközőnek tekintettek.44 Miután azonban a diéta végével e korlátok megszűntek, három hétnek sem kellett eltelnie az országgyűlési ifjak vezéralakjainak letartóztatásáig. Az akció előkészítése során számoltak Kossuth letartóztatásával is, feltéve hogy a lefoglalt iratok alapján bizonyítani lehet a Tudósítások szerkesztőjének felbujtó szerepét. A letartóztatások ideig-óráig bizonyára megfélemlítő hatással voltak a közönségre — ha igaz, május vége előtt Kossuth is óvott a meggondolatlan beszédtől —, hamarosan kibontakozott azonban a vármegyék a július elején meginduló Törvényhatósági Tudósítások által is közvetített és így erősített tiltakozása.45 1836 nyarán a „kamarilla" történetének kutatója szerint Bécsben megvitatták:, hogy az ellenzéki liberalizmus térhódításának fényében milyen politikát kövessenek Magyarország irányában. Miskolczy Gyula szerint a megkérdezett József nádor, Mailáth Antal és Cziráky Antal, ha különböző hangsúlyokkal is, egyaránt keménykezű, határozott, de a törvények keretei között maradó fellépést javasolt.46 (E javaslatokat a kutatás még nem tárta fel.) 1836 augusztusától az új magyar kancellárhoz „legfelső kézirat", „kabineti irat" vagy konkrét kancelláriai előterjesztésre vonatkozó rezolúció formájában érkező utasítások már ezt az új politikát tükrözték. Ezek a hagyományos rendi és a bontakozó polgári politikai nyilvánosság megszorítására irányultak, s részben az új politika ellen ki-43 Trócsányi Zs.: Wesselényi, i. m. 103-106., 260-263., 285. (vö. Pajkossy Gábor: Kölcsey követi lemondásának történetéhez. Századok, 1996. 1191. sköv. is), Andics E.: Metternich, i. m. (1975) 86. 44 MOL A 49. 1835:215., 1836:35., vö. Trócsányi Zs.: Wesselényi, i. m. 371. 45 Wertheimer E.: A jurátusok, i. m. 39-41., 44. 46 Miskolczy Gy.\ Kossuth elfogatása, i. m. 197.