Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: I. Ferenc József és a megtorlás I. rész III/635
662 HERMANN ROBERT Rüdiger lovassági tábornok, az orosz III. hadtest parancsnoka augusztus 8-án Artándon fogadta a két követet, s miután Poeltenberg szóban elmondta a küldetés célját, elkérte tőlük az államiratot, s azt Paszkevics főhadiszállására küldte, mondván, hogy csak maga a tábornagy dönthet arról, hogy fogadja-e a forradalmi hadsereg hadiköveteit, „ráadásul éppen olyan esetben, amikor feltételek elfogadásáról van szó." Rüdiger meghívta a két követet, akik a vacsoráig eltelt időben s a vacsora alatt „a magyar mozgalom kiváltó okainak fejtegetésével" töltötték az időt. A vacsorát követően Frolov tábornok, Rüdiger vezérkari főnöke meghívta magához a két követet egy kis teázásra, hogy a legújabb eseményeket fesztelenül beszélhessék meg. A beszélgetés (amely inkább informális tárgyalás volt) azzal kezdődött, hogy Frolov ecsetelte, milyen hatalmas erőket mozgósított a cár a magyar forradalom elnyomására, megemlítve, hogy a bevonult erőkhöz még egy erős tartalék is bármikor csatlakozhat Galíciából. (Ez két hadtestben összesen 80.000 főt számlált). Poeltenberg azzal válaszolt, hogy a magyar hadsereg a várőrségeken kívül 180.000 fővel rendelkezik (ez igen erős túlzás volt), s ezekkel mindaddig képes a harcot folytatni, amíg Anglia és Franciaország diplomáciai úton be nem avatkozik. „Elég ok van tehát rá, .hogy még a beavatkozó orosz nagyhatalmat is tárgyalások megkezdésére ösztönözze, és a dolgokat még mindezek előtt rendezni lehessen." Frolov azzal válaszolt, hogy bizonyára Görgei is jól tudja: „ha Oroszország hatalmas uralkodója a magyar forradalom elfojtására katonailag beavatkozott, akkor nemcsak e lépésének államjogi törvényességéről van meggyőződve, hanem olyan haderőt is mozgósított, amely semmilyen körülmények között sem hozhat szégyent egy Oroszországhoz hasonló nagyhatalom magas méltóságára." Poeltenbergék kiküldetése pedig azt bizonyítja, hogy a magyar kormány és Görgei nemigen bízik a nemzetközi beavatkozásban, másképpen nem folyamodnának orosz közvetítéshez. Oroszország célja nem a cár birodalmának gyarapítása, hanem Ausztria nagyhatalmi állásának megóvása. A hosszan tartó vitában Poeltenberg és Frolov többször is kifejtették nézeteiket, míg Frolov kibökte: a reménytelen katonai helyzetben Görgei csak a fegyverletételtől remélheti, hogy megóvja az országot a további harc jelentette szerencsétlenségtől. Beniczky közbevetette, hogy ha Görgei és hadserege elválasztaná sorsát a forradalom többi résztvevőjétől, az árulás lenne. Frolov erre kijelentette: az orosz csapatok semmilyen más hatóságot nem ismernek Magyarországon, mint a forradalmi hadsereget, s feladatuk ennek legyőzése. „Bízzák sorsukat és országuk sorsát felséges uramra, a cárra, a nagy Oroszország lovagias uralkodójára, és a jövő meg fogja győzni önöket, hogy feltétlen megadásukkal több sikert érhetnek el, mint legmerészebb elképzeléseikben számítanák. Nagy császárom nem tűri el, hogy feltételeket szabjanak neki, de aki sorsát feltétel nélkül a kezébe helyezi, azt hatalmas karjával megvédi." Beniczky erre megjegyezte: Frolov azt akarja tudtukra adni, hogy az egyetlen dolog, amit tehetnek, az orosz hadsereg előtti fegyverletétel. Frolov megerősítette ezt az értelmezést.
