Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: I. Ferenc József és a megtorlás I. rész III/635

I. FERENC JÓZSEF ÉS A MEGTORLÁS 659 Rüdiger irányítsa hadtestét Lippa felé, hogy a Bemmel egyesülni akaró Görgeit üldözze, s hogy aztán egyesülten indíthassanak támadást a magyar sereg ellen.120 Haynau tehát csak nagy, de nem döntő győzelemnek tekintette Temesvárt. Valahogy úgy volt vele ő is, mint Szulejmán szultán 1526. augusztus 29-én este a mohácsi síkon, aki az aznapi összeütközés után „éjfélig lóháton maradt összes szolgáival", katonái pedig „reggelig kezükben tartották a kantárszárat", s csak másnapra vált nyilvánvalóvá számukra, hogy előző nap megnyerték a döntő csatát...121 A csata átértékelésére csak az augusztus 13-i szőlősi fegyverletétel után került sor, amikor Haynau az orosz fővezérség számára sértő 9. hadijelentésében lényegében csak a es. kir. hadsereg működésének, s ezen belül a temesvári győzelemnek tulajdonította a magyar szabadságharc leverését. Ezt az értelmezést erősíti meg az is, hogy Johann Kempen von Fichtenstamm altábornagy, a budai katonai kerület parancsnoka naplójában a temesvári győzelem híre meg sem jelenik. Még a táborszernagy barátja és első életrajzírója, a Haynau magyarországi hadvezéri ténykedéséről felsőfokokban szóló Kari Schönhals is megjegyzi, Haynau csak néhány nap múlva ébredt rá győzelme méreteire.122 Wilhelm Ramming, Haynau vezérkari főnöke is kijelenti egy dátum nélküli levélfogalmazványában, hogy Haynau csak azután kezdte meg a Bem-Dembinski-féle szétszórt sereg üldözését, hogy Rüdigertől hírt kapott Görgei fegyverletételéről. Maga a csata egyébként annyira megviselte a táborszernagyot, hogy kijelentette: ő már az életben többet egy puskalövést sem akar hallani, s az üldözést is a tartalék hadtest parancsnokára, Franz Liechtenstein herceg, altábornagyra bízta.123 Mindez természetesen nem változtat azon a tényen, hogy a temesvári vereség után nem volt remény a katonai küzdelem további folytatására. A magyar hadsereg katasztrofális állapotát valamennyi magyar hadijelentés és valamennyi emlékirat megerősíti.124

Ahogy Klapka tábornok 1881-ben fogalmazott: „Világos csak zárjelenete volt a szomorú drámának. Szabadságunk valóságos sírja Temesvár."125 120 Haynau - Rüdiger, Temesvár, 1849. augusztus 13. Fogalmazvány. No. 3570/op. HL 1848-49. 43/51. Elég rossz fordításban közli Böhm - Farkas - Csikány 220-221. 121 Szulejmán szultán naplója. (In:) Mohács emlékezete. Szerk. Katona Tamás. Bibliotheca Historica. Bp., 1976. 166. 122 Kari Schönhals 94-95. 123 Ramming levele ismeretlenhez. Fogalmazvány. KA Nachläße. b/1295. Nachlaß Nugent. Karton 2198. 124 Henryk Dembinskiét, Guyon Richárdét és Vécsey Károlyét közli Görgey István III. k. 453., 496. és 567-568. így értékelte a hadsereg állapotát Kossuth augusztus 14-én Bemhez írt levelében. Közli KLÖM XV 851-853., Minden optimizmusa ellenére erről tanúskodik Bem Kossuthhoz intézett jelentése is. Eredetije MOL R 90. Kossuth Lajos iratainak időrendi része No. 573., meglehetősen kacskaringós magyar [félre]fordításban közli Asbóth Lajos emlékiratai az 1848-iki és 1849-iki magyarországi hadjáratból. 2. kiadás. I. k. Pest, 1862. 84-86. Közli Hermann Róbert: A második Mohács Bem tábornok jelentése az 1849. augusztus 9-i temesvári csatáról. Sajtó alatt a Sahin-Tóth Péter emlékkönyvben. 125 A Századunk c. napilap 1869. febr. 7-i száma alapján idézi Görgey István III. 460.