Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Gróf Batthyány Lajos pöre - A diszkreditáló vádpont III/613
632 URBAN ALADÁR előidézésének vádja annyival súlyosabb, hogy alkalmas a büszke gróf, a forradalmi elemekkel minden kapcsolatot megtagadó politikus lejáratára, hogy előidézője volt az osztrák főváros megrázó pusztító katasztrófának. (A többi vádpontra elmondható, hogy az „belpolitikai érdekű".) A Votumban a hadbíró terjedelmes fejtegetés során mondta el Batthyány védekezését a Pulszkynak tett jóhiszemű utalásáról, a vele való fenntartásos kapcsolatról, a Bécsből történt hirtelen elutazás okáról. Majd ismertette a terhelő adatokat: a Pulszkyhoz szeptember 17-én írott levelet, a Hotel Stadt Frankfurt pincéreinek vallomását Hafner látogatásáról, a Széchenyi grófnak tett megjegyzést a várható bécsi eseményekről, s a Meszlényi Lajosnak és Wallis grófnak tett nyilatkozatokat, mely utóbbiakat a gróf mint tőle idegen galádságokat és durvaságokat utasított el. Ezt követően a hadbíró így folytatta: „E körülmények alaposabb megfontolása után, és tekintetbe véve összefüggésüket Batthyány más tetteivel, mégis bűnösnek tartom őt e vádakat illetően." Mert ha a szobapincérek vallomási ellentmondóak is, ha a Széchenyi Pálnak mondottak forrása Wodianer bankár közlése volt is, „Meszlényi és Wallis eskü alatt tett vallomásai mégis összefüggenek a Pulszkyhoz írott levéllel, s ezzel a vallomással ők Batthyányt terhelő adatokkal szolgálnak. „Batthyány előtt tudott volt Pulszky bajkeverő természete, s ő maga jellemezte őt Kossuth csatlósának." Amikor a forradalmi párt már azon munkálkodott, hogy Magyarországot elszakítsa az összmonarchiától, nem lett volna szabad rokonszenvet érezni és éleszteni az ország iránt. „Batthyánynak, tekintettel a felhatalmazás tartalmára, céljára, horderejére és kiadásának időpontjára, csakis rossz szándéka lehetett, s az így felmerülő vagy legalábbis könnyen elő-előadódó hátrányos következményeket előre látnia kellett volna." A vádpontot érintő áttekintés végén a hadbíró ismét visszatért Meszlényi és Wallis „teljes szavahihetőségű" vallomására, amivel szemben a vádlott „semmiféle megalapozott kétséget nem tudott felhozni, továbbá, hogy bécsi tartózkodása idején legkevésbé sem törődött a kiutalások felhasználásával és semmit sem kezdeményezett, hogy a rettenetes eredmény — legalább lehetősége szerint — elkerülhető legyen". Ezért a feltűnően gyanús eskü alatti vallomásokra támaszkodva a hadbíró eljut a vádpont logikája szerinti bizonyíthatóságához. „Szerintem — szólt az érvelés — amennyire Batthyány gróf terhére kell róni a bécsi eseményekkel összefüggésben, hogy ő az összes körülményekből következő gonosz szándékkal azokat a pénzkiutalásokat megtette, és ezáltal — tekintettel azok ismertetett felhasználására — részben eszközöket szolgáltatott a lázadás kirobbantásához". (Kiemelés utólag.) Mindebből nem következik semmi további megállapítás a katasztrófa további következményeire, mivel a legszigorúbb kivizsgálás ellenére nemcsak minden törvényes indoklás hiányzik, „hanem minden kihallgatásból, köztük Récsey táborszernagy úr eskü alatt tett tanúvallomásból is kitűnik, hogy a hírlapokban szereplő gyanúsítgatások Batthyány kapcsolatára az Aulával és a demokratikus klubokkal — valamint személyesen történt pénzosztogatása ilyen célokra és ehhez hasonlók — teljesen alaptalanok."^ (Kiemelés utólag.) 66 Uo. 341-346.
