Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Batthyány és az osztrák liberálisok 1848 tavaszán-nyarán III/603
610 DEAK AGNES jut majd a magyar kormányhoz szóló iratok, köztük a fordulópontot jelentő ún. Allamirat (Staatsschrift) megfogalmazásában.30 *** Ezt követően Andrian-Werburgnak már csak elítélő szavai vannak a magyar politikusokról a szabadságharc ideje alatt.31 Julius von Haynau táborszernagy magyarországi működését azonban már 1849 augusztusától kezdve „esztelenének és „embertelen"-nek ítélte, helytelenítette a Kossuth-bankók kárpótlás nélküli elkobzását is. Haynau csak mint „harapós, közönséges véreb" jelenik meg a naplója oldalain.32 Úgy látta, Haynau mintha teljesen tönkre akarná tenni Magyarországot, azzal kiirtva ott a monarchiához való kötődés minden maradékát.33 Feljegyzi a kivégzések, köztük Batthyány kivégzésének hírét is, hagyatékában őrzött egy beszámolót ez utóbbiról.34 Ujrafeléleszti magyar kapcsolatait, főképp konzervatív arisztokratákkal - Zsedényi Edéről, Szögyény Lászlóról, Zichy Ferenc grófról többször is megemlékezik, mint akik ellátják őt magyarországi hírekkel. 1850 elején — naplójának tanúbizonysága szerint — igyekszik a kormány két tagjánál, Alexander Bach belügy- és Anton Schmerling igaz ságügyminiszternél közvetíteni magyar ügyekben, s az ország „politikai megnyerése" érdekében némi, legalább személyeket érintő engedményekre — leginkább Karl von Geringer báró, a polgári ügyek teljhatalmú császári biztosának leváltására, s helyette inkább valamelyik konzervatív magyar politikus kinevezésére — rábeszélni őket, ami persze eleve reménytelen vállalkozás volt.35 1850 nyarán hosszabb, időt tölt Magyarországon, főképp Pesten, illetve Balatonfüreden. Az évtized során még többször jár Pesten vagy legalábbis Pozsony-30 Doblhoff-Dier bárónak egy 1849 májusában Andrian-Werburghoz intézett magánlevelének sorai jól rávilágítanak arra, hogy a hivatalos megnyilatkozások mögött Batthyányéknak milyen, egyelőre még csak a szívek mélyén lapuló értékeléssel kellett felvenniük a kesztyűt: „Szerencsétlen Germania! de nem kevésbé szegény Ausztria! A Magyarországgal folytatott háború vérünk legjavát emészti el, mivel nem lesz vége, még akkor sem, ha a jelenlegi hadjárat hamarosan és szerencsésen befejeződik, főként nem, ha Magyarországot nem fogják önálló tartományokra bontani, s így a magyarizmust elszigetelni, amit már februárban meg kellett volna tenni. Ausztriának nincs nagyobb ellensége, mint a magyar. Az olaszok hozzájuk képest még testvéreink. Hogy ezt a német-szláv tartományokban nem látják be, csak a mélyen gyökerező bizalmatlanság és a siralmas butaság legkézzelfoghatóbb jele. A lenni vagy nem lenni kérdése forog itt kockán, egész Magyarország egy emberként áll ellenünk, s az osztrákok ölbe tett kézzel duzzognak az egyik oldalukra, a másikon pedig siránkoznak az elveszett paradicsomi állapotok miatt." Dobhlhoff-Dier levele Andrian-Werburghoz, 1849. máj. 28. Andrian-Werburg hagyatéka, Archiv Mësta Brna, Inv. C. 665, Krab. 115. 31 „Teleki Laci még mindig itt van, és háborog Ausztria ellen - kíváncsi vagyok, vajon eljön-e hozzám?!". Andrian-Werburg naplója, 9. köt. Párizs, 1849. jan. 17. reggel. Telekivel szintén jó személyes kapcsolatot épített ki 1848 tavasza előtt; „A menekült Pulszky ideérkezett, milyen sok szerencsétlenséget hoztak ők hazájukra." Andrian-Werburg naplója, 9. köt. Párizs, 1849. jan. 20. 32 Andrian-Werburg naplója, 9. köt. Bécs, 1849. okt. 13. 33 Andrian-Werburg naplója, 9. köt. Baden, 1849. aug. 6. 34 Andrian-Werburg hagyatéka, Archiv mësta Brna, Inv. C. 665, Krab. 115. 1850 júliusában tett pesti útja alkalmával jegyzi fel naplójába Andrian-Werburg, hogy részleteket gyűjtött Batthyány kivégzéséről. Andrian-Werburg naplója, 10. köt. Bécs, 1850. júl. 11. 35 Andrian-Werburg naplója, 10. köt. Bécs, 1850. febr. 12., ápr. 19. Ez utóbbi találkozón Schmerlinggel állítólag Geringer lehetséges utódjaként Vay Miklós bárót, Mailáth Györgyöt és Deák Ferencet is megnevezte.
