Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Gergely András: A Batthyány-kormány időszaka a porosz diplomáciai jelentésekben III/575
A BATTHYÁNY-KORMÁNY A POROSZ DIPLOMÁCIAI JELENTÉSEKBEN 587 múlva, március 20-án megérkezett Fonton bécsi orosz ügyvivő jelentése az ottani forradalom (március 13.) kitöréséről. A hír „minden más eseményt háttérbe szorít", „nagy csapás" a cári udvar számára.71 Érdekes a cár kommentárja: bár a boldogult Ferenc császár családját és birodalmát Münchengrätzben [az 1833-es megállapodásban -G.A.] és [a cárral akkor közölt -G. A.] végrendeletében védelmébe ajánlotta, mégsem avatkozik be. De nem nézhetné tétlenül az osztrák kormány megbuktatását, és nem nézhetné egykedvűen, ha a nagyobb tartományok valamelyike elszakadna az anyaországtól [Mutterland ] és a főhercegi háztól. Van egy eset, amikor a cár végképp nem maradhat tétlen szemlélő, éspedig akkor, ha Galícia „kinyilatkoztatná függetlenségét". Ezt felszólításnak tekintené arra, hogy bevonuljon Galíciába, és a tartományt Ferdinánd császár nevében birtokába vegye. A „lengyel viszonyok" folytán a három hatalmat összeköti a szolidaritás, és adott esetben a saját lelkiismeretük szerint fognak cselekedni, bármit is írnak, mondanak, fenyegetőznek ez ügyben.72 A bécsi nép kést torokhoz szorítva csikarta ki az engedményeket — folytatja I. Miklós cár fejtegetéseit — , de valami jó is kijöhet belőle; hiszen az osztrák kormány amúgy is alkalmatlan volt, s így legalább a monarchia meg van mentve. „Szomorú forradalom ez", amelynek még nem látni a végét, de lehet, hogy erősíteni fogja a Német Szövetséget. De a cár „óvakodik még ítéletet mondani" a bécsi forradalom káráról vagy hasznáról, mert meg kell várni Magyarország, Csehország, Galícia és Itália viselkedését."73 Márpedig erről számukra aggasztó hírek jöttek. „A március 31-ig terjedő bécsi hírek nagyon szomorúak. Magyarország részéről fenyeget a legnagyobb veszély, és kevés hiányzik ahhoz, hogy egyik nagy tartomány a másik után elváljon a császárságtól!"74 Azt viszont már-már örömmel fogadták, amikor a császári család Innsbruckba menekült - így legalább kikerültek Bécs nyomása alól.75 Ekkorra viszont már alábbhagyott a cár intervenciós vállalkozó kedve. Az itáliai és a dán háború kitörése után úgy döntött, hogy ha köztársaságok lennének Németországban, Ausztriában akkor sem avatkozik közbe. „Nincs ereje ahhoz, hogy tisztán monarchikus alkotmányok [értsd: az abszolutizmus - G. A.] helyreállítása végett beavatkozzék." A szláv hangadók kéréseinek sem fog eleget tenni, bár e jelenségre elővigyázatosan ügyelni kell.76 71 U. o. fol. 169-171. (1848. március 21.) 72 U. o. fol. 186. - A cár kérésre Posenbe (Porosz-Lengyelországba) is kész volt bevonulni, vagy ugyanezt megtenni Kelet-Poroszországban, hogy az ottani csapatokat a porosz király átvihesse lengyel tartományaiba. (U. o.) A poroszországi lengyeleknek nyújtott áprilisi Willisen-féle engedményeket pedig a cár már-már casus belliként emlegette. (U. o. 6458. es. vertraulicher Schriftwechsel mit der preußischen Vertretung in Sankt Petersburg, fol. 13., 1848. április 22.) A „segítségnyújtás" ígérete és az alig burkolt fenyegetés elegyítése érvényesült Poroszország — és a taktikus kivárás Ausztria — irányában. A szard királyság és a Habsburg Birodalom között márciusban kitört háború sem mozdította ki a cárt Ausztria iránti passzivitásából. 73 U. o. fol. 185-186. (1848. március 22.) 74 U. o. fol. 208. (1848. április 8.) 75 U. o. 6419. es. fol. 97. (1848. május 22.) 76 U. o. fol. 103. (1848. május 22.)
