Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Velkey Ferenc: Batthyány Lajos Széchenyi látószögében (I. Közelítések) III/557

BATTHYÁNY LAJOS SZÉCHENYI LÁTÓSZÖGÉBEN 559 egyértelműséggel (deklaratív módon) egyszer sem méltatta politikustársát. Tegyük hozzá, hogy az első minősítő megjegyzését leszámítva (1831. „céljainkra nem sokat ér, - ezt gyanítom") — amit még a számára ismeretlen fiatalemberről tett — nagyon kevés volt vele szemben a reformkorban — itt ezt hangsúlyoznunk kell, mert az 1848-as kormány „közös bárkájában" már több — a lekicsinylő gesztusa. A néhány erősebb kitétel pedig inkább Batthyány politikai elveinek bírálatához („Nincs célod, nincs rendszered") vagy ellenzéki érvelésének kritikájához („fel nem foghatom, miképpen használhatna az országnak") kötődött. A durva minősítések és veszekedések ellenére úgy tűnik, hogy Batthyányra mindvégig, mint egy jelentékeny (bár a számára sokszor elfogadhatatlan irányú) politikusra tekintett. 1844 februárjában ez a „méltató" mondat szólhatott a főrendi ellenzék immár egyértelműen első emberének, a felsőtábla egyik vezérszónokának, s annak az embernek, akinek vezetői képességét még az ellenfelei is elismerték. Néhány nap múlva (febr. 8) talán önmaga ítéletét is megerősítendő idézte Majláth György országbíró szavait: „Bizony jó rendbe tartja őket, Még a tekintetével is vezényel." A naplójában azonban ritkán, és csak olyan összefüggésben rögzítette Batthyány „emelkedő szerepét," amikor az „saját" (főrendi ellenzéki) köréből kilépve mintegy az országos ellenzék élére került. Ezt a tendenciát már megragadta 1842 decemberében, amikor is „Kossuthnak, Frankenburgnak és társaiknak" az Iparegyesület kapcsán „dinert adó," illetve „a mindig Deákkal konferenciázó" grófról megjegyezte: „0 tud centrumot képezni." Ugyanebben az összefüggésben — de már az út végén 1847 augusztusában — pedig így értékelte az ellenzék pártelnökének sikerességét: „Átkozottul fifikás fickó. - Felette következetesen játssza ki a kártyáit. Többé-kevésbé ő az úr Pesten!... Sz[ent]királyival és Kossuthtal etc. soha sem tudtam fraternizálni [...]" 1844 februárjában ott lehetett ez a megfontolás a jövőbe tekintő mondat mögött, hiszen a diéta első szakaszában, már megmutatkozott, hogy Batthyány egyre sikeresebben integrálja az egész ellenzéket, mint egy „pártvezér." Olvashatjuk tehát az idézetet Batthyány politikusi tehetségének fel- és elismeréseként; sőt az „országossá" emelkedő politikus minősítéseként.4 3) Széchenyi minden fentebb idézett értékelő mondatában ott van az ellenpont: neki sikerült, nekem nem; ő képes volt rá, én nem, ha ő igen, akkor én nem. S ezzel válik másképpen is Jelentőssé" a mottóban idézett naplóbejegyzés Batthyányra vonatkozó sora. Az elismerő gesztus mellett ott a deprimált, elhagyatott „én": „Oh, mily elszigetelődve!" Természetesen a Széchenyi naplóban olvasható egymás mellett álló — kötőjellel összekapcsolt vagy elválasztott — sorok nem mindig függenek össze. Ebben az esetben viszont van olyan kontextus, ami „együttolvasásra" késztet. Hiszen a reformkori közszereplők közül egyedül Batthyányt viszonyítottatIhatta) Széchenyi mindig és minden szinten 4 Majláth idézett véleményére Molnár András tett nagy hangsúlyt, amikor egyik tanulmánya címébe beemelte. A fordítás tőle, a fölhasznált háttérelemzések: Molnár András: „Még a tekintetével is vezényel!" Batthyány Lajos gróf az 1843/44-es országgyűlésen. Levéltári Szemle, 1996/1. 3-6.; némileg bővebben: Molnár András: Batthyány Lajos a reformkorban Zalaegerszeg 1996. főként 72-78.; Gergely András: Batthyány Lajos a reformellenzék élén. Századok, 1982. 1166-70. Az idézett Széchenyi mondatok: SzIN 695, 968, 1006, 1160-61, SzIN4. 215, SzIN5. 549, 663, 695, SzIN6. 22, 615-16.