Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Molnár András: Batthyány Lajos gróf és Deák Ferenc kapcsolata a reformkorban III/533
554 MOLNÁR ANDRÁS pozíció korábbi vezetője ugyan ismét távol maradt a pozsonyi diétától, Kossuth személyében azonban új, rátermett, és minden addiginál határozottabb vezére lett az országgyűlési ellenzéknek. Az utolsó rendi országgyűlésen közel azonos erőt képviselt, és hosszú hónapokon át meddő küzdelmet folytatott egymással a liberális ellenzék és az újkonzervatív kormánypárt. Az Apponyi-kormány bizonyos reformok kezdeményezésével, illetve napirendre tűzésével kívánta megnyerni a mérsékeltebb vagy ingadozó ellenzékieket, egyúttal pedig megkísérelte elszigetelni a radikálisokat, míg a Batthyány Lajos pártelnök rangjára, tekintélyére és befolyására támaszkodó Kossuth elsősorban az adminisztrátorok és a mögöttük álló kormány által elkövetett törvénytelenségekbe kapaszkodva, a sérelmi politika korábban bevált eszközével próbálta összekovácsolni az ellenzéket.104 A királyi előterjesztéseket tárgyaló 1847. november 15-i Zala megyei közgyűlésen Deák Ferenc eltérő álláspontra helyezkedett, mint az ellenzék Pozsonyban tartózkodó, és a kormány megbuktatására törekvő vezetői. Batthyány és Kossuth ugyanis ellenezték, hogy az országgyűlés a kormány reformjavaslatait vegye tárgyalás alá, nehogy ezáltal a kormány vegye át a kezdeményező szerepet, kisajátítsa a reformokat, és kifogja a szelet az ellenzék vitorlájából. Deák ezzel szemben üdvözölte az uralkodó reformszándékát, örömét fejezve ki, hogy a kormány most maga kívánja törvénybe iktatni, amit a hatalom korábban ellenzett. Hangot adott meggyőződésének, miszerint „a cél egyedül az, hogy eszközöltessék, mi a haza javára szolgál, nem tekintve, melyik rész által eszközöltetik az. Az ellenzék fényesebb diadalt soha sem ünnepelhet, mint amikor oda vitte a dolgot, hogy azon ügyet, melyért egykor üldöztetett, a kormány magáévá tette".105 Deák barátainak leveleiből és a sajtóból szinte naprakészen követte az országgyűlés eseményeit. Wesselényi Miklóshoz, 1848. február 11-én írott levele szerint a Batthyány és Kossuth vezette ellenzék február 5-i — az adminisztrátori rendszer tárgyában érkezett királyi leirattal kapcsolatos — leszavazását nem tartotta kisebb bukásnak, mintha az oppozíció mindjárt az országgyűlés elején, a válaszfelirati vitában kisebbségben maradt volna. Deák egyértelműen rosszallta az ellenzéki tábor kettészakadását, és elítélte a kormánnyal titokban kompromisszumot kereső ellenzéki vezetőket, akik Batthyány Lajossal és Kossuthtal szembeni féltékenységük miatt, valamint a kormány által kilátásba helyezett reformokban reménykedve fordultak szembe az ellenzéki párt vezérkarával. Deák reményét fejezte ki, hogy „csak múlékony lesz ezen meghasonlás, s majd egyesülnek ismét valamennyien Kossuthtal és Kossuth körül; hiszen jelesebb, ügyesebb, alkalmatosabb vezetőt párt nem kívánhat, nem találhat, mint ellenzékünk bír Kossuthban".106 (1830-1847). In: Levéltári Szemle 1994. 2. sz. 44-45. (Újabb kiadása: DFVM 487-488.), Ferenczi Zoltán 1904. 2. köt. 66-70., Váczy János i. m. 189-191. (Deák levele Wesselényihez, Kehida, 1847. szeptember 8.) 104 KLÖM XI. köt. 34-44., Molnár András 1996. 132-152. 105 ZML Zala megye Állandó Bizottmányának iratai 1848:125. („Gyors-írói jegyzék" Deák 1847. november 15-i megyegyűlési beszédéről), vö. Pesti Hírlap 1847. november 26. (991. sz.) 350., Kónyi Manó 1903. 2. köt. 172-173. 106 Váczy János i. m. 191-194. (Deák levele Wesselényihez, Kehida, 1848. február 11.)
