Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Meuthen, Erich: Das 15. Jahrhundert. (Ism.: Skorka Renáta) II/521

TÖRTÉNETI IRODALOM 521 A mű lapjain számos remek hadtörténeti leírás olvasható, a tatárjárásról nem is beszélve. Elég, ha arra utalunk, hogy a magyarországi latinságban valószínűleg itt fordul elő először a clava szó 'buzogány' jelentésben (186. o.). Ez annál is érdekesebb, mivel a magyarországi latinság szótára e kifejezést csak 'bunkósbot' jelentésben ismeri, ráadásul csak 1328-ból, amit persze a további szógyűjtések (Régi magyar glosszáriumok, Szamota, Oklevélszótár) szépen kiegészítenek. A buzogány balkáni népszerűségét, amire az 1328. évi „bolgár típusú buzogány "-említés is utal, Tamás ismeretei csak még inkább alátámasztják. Csak apró figyelmetlenség, hogy Bertalan pécsi püspökségének kezdő évszáma „elcsúszott", 1219 helyett 1218 szerepel (292. o.), Kálmán szlavón herceg említése kapcsán utalni lehetett volna a személyével, illetve környezetével kapcsolatba hozott lengyel-magyar krónikára, ami a mű első fejezeteiben említett szláv-hun-magyar közös múltra lehet egy további hasznosítható forráspárhuzam. A Bernát érsek személyéhez, illetve szerzőségéhez kapcsolt, a Pray-kódexben olvasható töredék azonosítása korántsem olyan egyértelmű, mint az a hivatkozásból látszik (152. o.), miként bizonytalan az is, hogy az itt nem említett esztergomi Énekek éneke-kommentár kézirata mennyiben hozható kapcsolatba vele. Talán elnagyolt a megjegyzés arról, hogy Tamás használta a magyar Anonymust, s onnan vette volna át a „rómaiak legelője" (62. o.) kifejezést. Péter spalatói — majd kalocsai — érseknél a kommentár esetleg utalhatott volna arra, hogy a magyar kutatás a Kán nemzetség siklósi ágból származtatja, s apja nevét Ketelény, illetve Csetlény alakban próbálja értelmezni. A műnek öt középkori kézirata maradt fenn, amelyek közül legrégibb a spalatói káptalanban őrzött beneventán minuszkulával másolt kézirat, s ezt követi az alapul vett legújabb kritikai kiadás is. Ez a szerző korából származik, mégha a kutatás nem is tekinti autográf kéziratnak (Split, Káptalan, KAS 623 B); néhány fóliója azonban az évszázadok alatt elveszett. Megjegyzendő, hogy a mű legszebb, 1380 körül készült trogiri (traui) kézirata az Országos Széchényi Könyvtárban (Cod. Lat. 440) található, függelékében a magyar királyok rövid névsorával. E kéziratból egy oldal képe a kötetben is megtekinthető. A krónika első kiadását Johannes Lucius még 1666-ban megjelentette (De regno Dalmatiae et Croatiae libri sex), s ettől kezdve a latin szöveggyűjtemények és középlatin szótárak sokat idézett és használt forrása lett. Számos részlet olvasható magyarul a műből, teljes fordítása azonban még nem jelent meg. Legújabb latin kiadása (horvát fordítással) Olga Perié és Mirjana Matijevic Sokol munkája (Torna Archidakon, Povijest Salonitanskih i splitskih pruosvecenika. Split 2003.), amit a legrégibb, a kritikai kiadás alapjául vett spalatói kézirat fakszimile kötete egészít ki. A magyar olvasó számára különösen fontos lehet, hogy immár a teljes művet olvashatja modern és megbízható fordításban, a számunkra nehezen hozzáférhető legfrissebb horvát szakirodalmi hivatkozásokkal, de csak remélheti, hogy egyszer a teljes magyar változatot is kézbe veheti. Meggyőződhet arról, hogy Split/Spalato sokkal jelentősebb szerepet játszott a korai magyar történelemben, mint azt a „Korai magyar történeti lexikon" címszavából gondolható lenne. A mű nemcsak a horvát, hanem a magyarországi középkori historiográfiának is egyik legfontosabb alkotása. Veszprémy László Erich Meuthen DAS 15. JAHRHUNDERT (Oldenbourg Grundriss der Geschichte, Band 9.) R. Oldenbourg Verlag, München 2006. 343 o. A müncheni székhelyű Oldenbourg kiadó Grundriss der Geschichte című sorozatának kilencedik köteteként látott napvilágot a kölni egyetem emeritus professzorának, Erich Meuthennek negyedik kiadást megélő, a 15. század történetét bemutató munkája, amelyet ezúttal Claudia Marti, a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität történeti és művészettörténeti tanszékének professzora dolgozott át és bővített ki úgy, hogy az összefoglaló mű hűen tükrözze a késő középkor, illetve kora újkor kutatásának legújabb következtetéseit, törekvéseit és szakirodalmát. A sorozat szerkesztői alapvető céljukként határozták meg a történelmi események, legkiválóbb kutatók általi, a legújabb kutatási eredmények fényében történő olvasmányos bemutatását.