Századok – 2007

BESZÁMOLÓ - Beszámoló a Nándorfehérvár-konferenciájáról (Skorka Renáta) 11/493

BESZÁMOLÓ 497 az 1500. augusztus 9-én Rómában tartott nagy szabású körmenetre: a processzió alkalmával a város lakóit és a zarándokokat egyaránt a meglepetés erejével érhette, hogy aznap a templomok harangjai délben is megszólaltak, hogy imára szólítsák a híveket. A rendkívüli eseményről Johannes Burchard pápai szertartásmester naplójából értesülhetünk. Érszegi az előadás ezen pontján ismertette az elzászi születésű, utóbb Orte püspökévé választott klerikus életrajzát. Ezt a harangok alkalmazásainak 10. századig visszamenő történeti áttekintése követte, hangsúlyozva a Sabinianus pápa nevéhez fűződő rendeletet, amely előírta, hogy a misére a híveket harangszóval hívják. Érszegi részletesen elemezte III. Callixtus pápa 1456. június 29-én kelt, a világ főpapjaihoz intézett levelét, amelyben a szentatya a kereszténység nehéz helyzetére hivatkozva a török elleni védekezés költségéül az egyháziakra tizedet vetett ki, és keresztes hadjáratra szólította fel Európa fejedelmeit. Előírta továbbá, hogy minden pap bíborosig bezárólag a misében emlékezzen meg a veszélyről, s a noná és a vesperás közötti időben félóránként, háromszor egymás után húzzák meg a harangokat egy Miatyánk és Üdvözlégy elmondása kíséretében. A kortársak a Nándorfehérvárnál aratott keresztény győzelmet bizonyíthatóan mindezen imádságok erejének tulajdonították. Ezért a vár és egyben Európa megvédésének emlékére a 1457. augusztus 6-án a pápa elrendelte az Urunk színeváltozásának ünnepét. A győzelem fakasztotta lelkesedés azonban egy fél évszázaddal később, mikor ismét veszélybe került a kereszténység, már leapadt, így VI. Sándor pápa 1500. június l-jén, a jubileumi Szentévben újra bullát intézett a keresztény egyházi és világi fejedelmekhez. Azon túl, hogy a jubileumi évet 1501. január 6-ig meghosszabbította, hogy annak bevételeit a keresztes hadra fordíthassák, megpróbált összefogást létrehozni a kereszténység védelmében. Ennek eredménye a pápa, a magyar király és Velence között létrejött hármas szövetség lett. S emlékezve az egykori győzelmet idéző, imára szólító harangszóra, a szentatya elrendelte, hogy a harangok délben ne csupán a keresztes hadjárat tartama alatt, hanem örök időkre szólaljanak meg. Grado Giovanni Merlo, a Milánói Tudományegyetem tanára „Kapisztrán János kétértelmű ferencessége" című olasz nyelvű előadásában a 15. században született minorita krónikák alapján mindenekelőtt leszögezte, hogy az 1455-ben Magyarországra érkezett Kapisztrán Jánost igen nagy örömmel fogadták, s a magyarok még életében szentként tisztelték a ferences szerzetest. Merlo hangsúlyozta, hogy Kapisztrán népszerűsége elsősorban annak tudható be, hogy a minoriták rendje a 15. századra megerősödött, és az obszervancia megjelenésével új, terjeszkedő korszakába lépett. A minorita rend expanziójában alapvető szerepetjátszott Szent János személye, aki az egyházszakadás és a számos zsinat miatt megrendült pápai hatalom mellett V Márton pápával történt 1418. évi találkozójától 1456-ban bekövetkezett halálig kitartott: „A földön az Isten, több, mint ember, kevesebb, mint Isten, Krisztus egyetlen helytartója"— vallotta a szentatyáról. Az előadó szerint Kapisztrán a római pápa szolgálatán keresztül egyszerre kívánta elősegíteni a katolikus egyház egységének helyreállítását és a minoriták rendjének további erősödését. Ezen kettős szolgálatot veszélyeztető tényezőket a zsidó vallásban, a huszita mozgalomban, az ortodox egyházban, az eretnekekben és az oszmánokban látta. Szent János utóbbi célja, rendjének