Századok – 2007
VITA - Kubinyi András: Középkori országgyűléseink és a városok (Válasz Gerics József professzor tanulmányaira) II/471
VITA 491 zavaros politikai helyzettel. A városi követek a meghívásoknak nem szívesen tettek eleget. Mátyás koronázása, 1464, után a királynak sem volt rájuk szüksége, és 1475 kivételével nem is hívta meg őket, a későbbi városi gyűlések pedig eredménytelenek voltak. A középkor végi kihagyások viszont egybeesnek például a városokkal szembeni lengyelországi fellépésekkel.86 A közös eljárások ügyében az országgyűlések történetét kellene jobban ismernünk. Elsősorban a törvényhozás — beleértve az adó megszavazását — jut rendesen az eszünkbe, pedig számos ügyet tárgyaltak, amelyek nem is kerültek be mindig a diéta végzeményébe. Wim Blockmans professzor nyolc csoportra osztotta a tárgyalt témákat, és mind ezek arányát, mind a megtartott rendi képviseleti gyűlések sűrűségének és időtartamának meghatározását is fontosnak tartotta. A nyolc csoport: külkapcsolatok, belpolitika, pénzügyek, pénzverés, az ország védelme, kereskedelem, igazságszolgáltatás és ipar.87 A belga tudós ugyan Hintzéből (és a lengyel Górskiból) kiindulva, de mégis egész más tipológiát állított fel. Szerinte ahol a városok voltak túlsúlyban, gyakoribbak a rendi összejövetelek, és főként gazdasági ügyekkel foglalkoztak, míg a nemesség és papság dominálta területeken ritkábbak az összejövetelek, és az adó- és politikai kérdések álltak előtérben.88 Az országgyűlésen tárgyalt és a városokat érintő ügyekről eddigi műveimben már írtam. Csak néhány példa. Mivel a diéta alkalmával ítélkeztek is, a városok is kerülhettek ott a főpapok és főurak ítélkezése alá.89 Más alkalommal a városokat támadó felszólalásokat utasíthattak vissza, mint az 1490. évi királyválasztó országgyűlés idején a mislyei prépostét.90 Olykor megakadályozhattak városellenes határozatokat — vagy legalább tompíthatták azok élét — és még sok más ügyet sorolhatnánk fel. Nem érdemes ezekre kitérni, korábbi tanulmányaimban részletesen foglalkoztam velük, beleértve az információszerzés jelentőségét, valamint a külföldi analógiákat.91 Gerics professzor — amennyiben egyáltalán utalt rájuk — ezt nem tartja lényegesnek, hiszen ő mindenáron a Marongiu-tételt akarta igazolni. Számomra viszont a városok politikai helyzetének ismerete volt lényeges, ezért tartottam a városi követek meghívásának időnkénti elmaradását káros jelenségnek. 86 L. ezekre a 4., 5., 8., 14. és 15. sz. jegyzetekben hivatkozott tanulmányaimat. - Lengyelországban például a 15-16. század fordulójától az országgyűléseken — leszámítva a pomerániai városokat — csak néhány jelentős város (Krakkó, Poznan, Lublin és 1569 után Wilno) vehetett részt az országgyűléseken. Ezek azonban csak az őket illető ügyekben szólalhattak fel 1. Maria Bogucka: Les villes et le pouvoir central en Pologne aux XVe-XVII e siècles. La place de Gdansk dans la république nobiliaire. In: Le pouvoir central et les villes en Europe du XV e siècle aux débuts de la révolution industrielle. Éd. Thomas Riis et Poul Strêmstad. (Actes du colloque de la commission internationale pour l'histoire des villes au Danemark 1976.) Copenhague 1978. 15. 87WÍ Blockmans: A typology i. m. 200-202. 88 Uo. 202-209. - A tipológia nézetem szerint ugyan vitatható, mégis tanulságos. Európát öt csoportra osztja. Az első csoport a tiszta agrártársadalmakkal rendelkező országoké, s ezt két további alcsoportra osztja. Az ibériai félsziget (a katalán partvidék kivételével), Franciaország és Németország nagy része, valamint a Baltikum az egyik, Magyarország, Lengyelország és Skandinávia a másik alcsoport. Anglia nem tartozik ide. Hintze alaptézisét tehát elveti. 89 Kubinyi A: Szabad királyi város i. m. 57-58. 90 DF 270 704. 91 Vö. 86. sz. jegyz. - Az intézményesített konzultáció fontosságára különben Blockmans is utalt, I.W.P. Blockmans: A typology i. m. 192.
