Századok – 2007

VITA - Kubinyi András: Középkori országgyűléseink és a városok (Válasz Gerics József professzor tanulmányaira) II/471

VITA 475 tam a városok követeinek a királyválasztásnál játszott, közelebbről ismeretlen szerepét sem bizonyítéknak, sem pro, sem kontra. Végeredményben oda jutottam, hogy „a városok országrendisége ellen Gerics által felhozott valamennyi érv esetében tehát sem megerősítésük, sem elvetésük nem támasztható alá, noha a mérleg talán inkább az elvetésük felé leng ki."21 A továbbiakban más oldalról kívántam megközelíteni a kérdést. Az országgyűlésre meghívás, azaz a városi követek puszta megjelenésének jelentőségét részben külföldi szakirodalom alapján igyekeztem kiemelni.22

Ez három síkon mutatkozott meg: adómegszavazás, tanúskodás ítélkezéseknél, valamint a közvetítés az udvar és a vidék közt. „Az országgyűlésen való megjelenés tehát döntési jog nélkül is hasznot hozhatott mind az uralkodónak, mind a városoknak. Ez igaz, de ettől még nem kell feltétlenül a rendek közé sorolni őket, bár az ki sem zárható."23

Ezekkel a szavakkal foglaltam össze ezt a részt. Különösen fontosnak tartom az első mondatot. Ezután az uralkodónak a tanács- és segítségnyújtásra irányuló igényével foglalkoztam. Az adatok itt sem döntik el a kérdést, vannak, amelyek cáfolják, mások megerősítik Gerics professzornak a városok országrendiségét elvető nézetét. Utána azzal a problémával foglalkoztam, hogy a városok szerepe krízis helyzetekben megnőtt. Ez 1526 után mutatható ki a legvilágosabban: 1535-től a király a rendek közé sorolja a városokat. 1549-ben a helytartótanács szerint a bánya- és szabad városok polgárai az ország nem megvetendő tagja. Majd a sokban hasonló cseh és lengyel fejlődéssel vetettem össze a magyart. Végeredményben szerintem folyamatosan csak 1535-től számítottak rendnek, azonban ez a korábbi időszakra is vélelmezhető. Természetesen lehetséges, hogy elsőnek Ferdinánd király sorolta a városokat az országrendek közé, ez az alkotmányjogi változás azonban nyomot kellett volna, hogy hagyjon. Utaltam arra, hogy nem vagyok az újkor kutatója, így ilyet nem isme-21 Kubinyi A.:

Rendelkeztek-e i. m. 6?. 22 Itt idéztem Mitterauer Gerics által

(Gerics J.: Középkori i. m. 356-357.) felhasznált nézetét {Mitterauer, M.: Grundlagen i. m. 31-32.). Fent, a 17. sz. jegyz-ben már utaltam arra, hogy a bécsi professzor felfogását különböző módon értelmezzük vitapartneremmel. Mitterauer szerint a tartományi, vagy birodalmi rendekhez való tartozás alapvető feltétele a közvetlen kapcsolat a fejedelemmel, így egy főpapi birtokban levő Markt (a magyar mezővárosoknak megfelelő településkategória) fejedelmi Vogtei esetén a tartományi rendekhez tartozhat. Viszont „a Kammerguthoz, tehát közvetlen fejedelmi uralmi szférához való tartozás kizárja a tartományi rendiséget." (Ezt különben idézi Gerics J.: Középkori i. m. 356-357., nem említi azonban a főpapi birtok Marktok tartományi rendkénti szereplését, amiből Mitterauer kiindult.) A tartományi, vagy birodalmi gyűléseken való részvétel joga nem jelenti azt, hogy a városok ténylegesen meg is jelennek. Gyakori meg nem jelenés esetén el is lehet veszíteni a rendi jogokat. Mitterauer lényegében hasonlóan érvelt korábbi művében is. A városok Alsó-Ausztriában nem tartozhattak fejedelmi uradalomhoz, és így rendelkezhettek az alsó bíráskodási joggal. Ilyen esetben még fejedelmi Marktoknak is volt részvételi joga a tartománygyűlésen, 1. Mitterauer, M.: Ständegliederung i. m. 132-133. Mindez Brunnerre megy vissza. Az ő meghatározása szerint a Kammerguthoz való tartozás lehet tágabb és szűkebb. A rendi jogokkal rendelkező városok a tágabb csoporthoz tartoznak. A szűkebb esetében a település szerepel valamelyik uradalom urbáriumában. Mitterauer korábbi meghatározása ezért pontosabb: az urbáriumhoz tartozás a kizáró ok, vö. fent, a 17. sz. jegyz-ben! Ez pontosan megfelel a 14. századi magyar Ars Notaria-ban olvasható szövegnek: „...statútum sit... quod nullae Civitates Regales et Reginales Jurisdictioni aliquorum Castellanorum subjectae sint et nec subici debeant quoquomodo" - Martinus Georgius Kovachich: Formulae solennes styli. Pesthini 1799. 46. 23 Kubinyi A.:

Rendelkeztek-e i. m. 64.