Századok – 2007

MŰHELY - C. Tóth Norbert: Lehetőségek és feladatok a középkori járások kutatásában II/391

ADATTAR 419 Csaholy nagy része, Szőce azonban a „vajdá"-é. A két adat tehát kizárja egymást, hiszen nem keletkezhetett az összeírás egyszerre 1474 előtt és 1477 után. A Csire család birtoklástörténetéből ráadásul ismert az az adat is, mely szerint 1479-ben Csire János többek között Sződemeteren, Peren stb. birtokain lévő részeit zálogba adta Csire Tamásnak.20

Biztosabb fogódzót kínál az összeírás keltezésének meghatározásához, ha figyelmünket, mint tette azt Csánki is, azokra birtokokra fordítjuk, amelyeknek tulajdonosa (vagy egyik tulajdonosa) a „vajda" volt. A kérdéses birtokok közül, sajnos, csupán egyetlen esetében rendelkezünk egykorú információval, de talán ez is segít a kérdés megoldásában. 1484. április 24-én a váradi káptalan előtt ecsedi Bátori András — testvérei, István országbíró és erdélyi vajda, valamint Pál, továbbá saját fia, György nevében is — a Közép-Szolnok megyei Kéne, Kiskene és Tolmácstelke birtokaikat Geréb László erdélyi püspöknek és a püspökségnek, illetve általuk a tasnádi egyháznak adták. Tették ezt azért, mert a püspök átengedte a Bátor mezővárosból és Vasvári birtokból járó tizedeket a bátori Szent György-egyház részére.21

Nos, Kéne birtok a jegyzék 60. sorában szerepel és a birtokosa a „vajda". Mivel a birtokot 1484-ben az ecsedi Bátoriak örökre az erdélyi püspökségnek adták, így a jegyzék mindenképpen e dátum előtti. E birtokról azt nem tudjuk kimutatni, hogy Pongrác János erdélyi vajda birtokolta volna, ellenben azt láttuk, hogy a Bátoriak kezén volt, amiből az következik, hogy a vajda alatt nem Pongrác János, hanem Bátori István értendő, aki 1479 és 1493 között viselte az erdélyi vajdaságot.22

(Egyébként is valószínűbbnek látszik az ő személye, hiszen ahhoz meglehetősen tekintélyes, ismert embernek kellett lennie valakinek, hogy csak a tisztsége alapján említsék. Erre Bátori István kétségkívül alkalmasabb volt, mint Dengelegi Pongrác János, már csak azért is, mert 1471 óta ő volt az országbíró is.) Mindezek alapján az adóösszeírás keletkezése — további, biztosabb támpontokat kínáló adatok felbukkanásáig — az 1480 és 1483 közötti öt évre tehető. (Mivel Bátori kinevezése valamikor 1479 közepe táján történt, az adományozás pedig 1484. április 24-én, így az 14 79. évi adóösszeírásban még, az 1484. éviben pedig már nem a vajda szerepelt volna birtokosként.) *** A forrás hét kétrét hajtott lapból álló füzet, amelynek 12 oldalára írták a jegyzéket. Az első oldal tetejére sokkal későbbi kézzel valaki az 1487/8-as évet írta, illetve a Comitatus Szolnokiens szavakat - DL 35 800. (Nádasdy lt.); kiadását 1. Thallóczy L.\ Kamara haszna 180-185. A szövegkiadás minden helységet tartalmazó sorának végén a zárójelbe tett sorszám utal a Betűrendes helynévmutató megfelelő sorára. 20 Bárány Attila:

Egy bihari család. Az Álmosdi Csirék története. Turul 77. (2004) 107. 21 DL 12 882., kiadását

1. Horváth Richárd - Neumann Tibor - C. Tóth Norbert: Oklevelek a Bátori család történetéhez. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 41. (2006) 330. (6. sz.). 22 Kubinyi András:

Mátyás király. Bp. 2001. (Tudomány-Egyetem) 91.