Századok – 2007

MŰHELY - C. Tóth Norbert: Lehetőségek és feladatok a középkori járások kutatásában II/391

410 C. TÓTH NORBERT A település sorszáma az 1398. évi jegyzékben A járások az 1427. évi lajstromban 1-18. rv. 19-33. i. 34-49. IV. 50-56. in. 57-58. IL 59-63. in. 64-72. IL 73. ín. 74-76. IL 77-88. in. 89-146. ii. 147-150. i. 151-154. IL 155-210. i. 211-226. in. 227-228. IL 229. i. 230-231. in. 232-233. IV. 234-239. in. 240-258. IL Mi következik mindebből? Úgy gondolom, hogy a lejegyzés ezen rendje az alábbi módon alakulhatott ki. Az összeírok által a megye központjába vitt helyszíni feljegyzéseket nagyobb csoportokba rendezve írták össze. Az alapvető rendezési szempont a járás volt, ugyanakkor azonban, úgy látszik, figyelembe vették a birtokosok személyét is. így például a II. járásba tartozó 89-146. és 151-154. számú települések közé iktattak be az I. járásban fekvő birtokokat (147-150) is, minden bizonnyal azért, mert azok — a másik két csoporthoz tartozókhoz hasonlóan — ugyancsak Drugeth-birtokok voltak. A jegyzék végén látszólag minden rendszerezés nélkül szereplő helységek (227-239) tulajdonosainak neveivel (Drugeth, Palóci, Ruszkai) éppenséggel előtte és utána is találkozunk, így ez sem lehet véletlen. A kétféle rendezési elv alkalmazása alapján joggal gondolhatjuk úgy, hogy a kisebb birtokosok saját maguk, míg a nagyobb birtokosok helyett officiálisaik mondhatták be egy-egy település portaszámát. Ez magyarázhatja a jegyzék szerkezetének azon sajátosságát is, hogy a nagyobb, egybefüggő egységeket néha megtörik egykét soros, látszólag oda nem tartozó részek. Összegezve azt mondhatom, hogy valójában az 1398. évi jegyzék alapján is következtethetünk a járások meglétére Ung megyében, jóllehet forrásunk csali töredékesen és homályosan tükrözi a járások földrajzi kiterjedését.