Századok – 2007
MŰHELY - C. Tóth Norbert: Lehetőségek és feladatok a középkori járások kutatásában II/391
LEHETŐSÉGEK ÉS FELADATOK A KÖZÉPKORI JÁRÁSOK KUTATÁSÁBAN 401 Az oklevél számtalan hiánypótló információja közül most csak a legfontosabbat emelem ki, miszerint a megyebeli nemesség a járások szerint választotta meg törvényes képviselőjét, a szolgabírót. Kérdés persze: milyen ügyben volt szükség arra, hogy egy járásnak képviselője legyen. A megyei ítélőszéken való bíráskodást mint eshetőséget nyugodtan kizárhatjuk, hiszen ott az ispán vagy az alispán — az esetek többségében inkább az utóbbi — a szolgabírákkal együtt ítélkezett, ráadásul a többiek nélkül — néhány sajátos helyzetet nem számítva51 — sem az ispán vagy alispán, sem a szolgabírák nem intézkedhettek. 52 Ez utóbbiak már csak azért sem, mert ők, miként azt tisztségük neve is mutatja, voltaképpen az ispán vagy az alispán „mellett működő bírótársak" voltak.53 Volt ugyanakkor néhány olyan területe a megyei hatóság működésének, ahol problémát okozhatott a választott szolgabírák hiánya. Az egyik ezek közül az volt, amikor az úriszékre kellett kiszállnia egy megyei tanúnak a törvényi szabályozásnak megfelelően az igazságszolgáltatás megtekintésére és meghallgatására.54 (E személyt azonban nem mindig a szolgabírák közül küldték ki.) Erre általában akkor került sor, ha két különböző földesúr jobbágyai között tört ki valamilyen perpatvar és az igazságszolgáltatás terén problémák merültek fel.55 Ugyancsak nekik kellett kimenniük a törvény értelmében jobbágyköltözéskor is.56 Szintén ide sorolandó a nagybírói parancsokra végzett megyebeli vizsgálatok esete, megjegyzendő azonban, hogy ezeket nem csak a szolgabírák, hanem a királyi emberekhez hasonló feladatot ellátó megyei emberek is elvégezhették.57 A másik terület, ahol fontos volt a szolgabíró jelenléte, az adószedés volt. A királyi megbízottak mellé, a különféle visszaélések megakadályozására, illetve azok elkerülésére I. (Nagy) Lajos király a szolgabírákat rendelte ki, mégpedig minden adószedő mellé kettőt-kettőt.58 Az eljárás szemmel láthatólag nem változott a következő évszázadokban sem.59 Amikor 1488-ban Veszprém megyében beszedték a királyi adót, akkor — az egyetlen fennmaradt jegyzék szerint 51 így például csak a szolgabírák adtak ki olyan esetben oklevelet, ha az alispán volt az egyik érdekelt fél, 1. Szabolcs II. 46-47. (132. sz.), 103-104. (385. sz.), 107. (400. sz.). 52 Egyébként sem okozott zavart, hogy ha kevesebb szolgabíró volt jelen a sedrian, vö. C. Tóth Norbert: Szabolcs megye hatósága a Zsigmond-korban. PhD értekezés, Budapest 2005. 21. 53 Zsoldos Attila: A szolgabíró tisztségnév kialakulásának kérdéséhez. Levéltári Szemle 38. (1988: 4.) 17. 54 1405. évi I. törvény 8. cikkelye és II. törvény 10. cikkelye rendelkezik erről, 1. Décréta Regni Hungáriáé 1301-1457. Collectionem manuscriptam Francisci Döry additamentis auxerunt, commentariis notisque illustraverunt Georgius Bonis, Vera Bácskai. Bp. 1976. (Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 11.) 197. és 222. 55 Például Bereg 96. (221. sz.), 101. (232. sz.), Győr 47. (17. sz.), Szabolcs II. 88. (319. sz.), Tolna 111. (36. sz.) és 117. (47. sz.), Ugocsa 74. (135. sz.) 56 Például: Bereg 112. (261. sz.), Győr 55. (31. sz.), Szabolcs II. 45. (126. sz.), Tolna 165. (138. sz.), Ugocsa 70. (126. sz.) és 84. (150. sz.). 57 C. Tóth N.: Szabolcs hatósága i. m. 30. 58 Gábor Gy.: Megyei intézmény i. m. 115. - A kamarahaszna megfizetéséről aztán az egyes birtokosok nyugtát kaptak, 1. Thallóczy L.: Kamara haszna i. m. 156-159. 59 Vö. még egy Szabolcs megyei 1383. évi adattal, 1. Süttő Szilárd: Anjou-Magyarország alkonya I-n. Szeged 2003. II. 24. (39. sz.).
