Századok – 2007

TANULMÁNYOK - F. Romhányi Beatrix: Pálos gazdálkodás a 15-16. században II/299

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A 15-16. SZÁZADBAN 347 pedig, a többi magyarországi kolostor többségével szemben, egyáltalán nincsen. Bevételeik úgy tűnik, leginkább szántóföldjeikből és szőleikből származtak. A 15. század második felében a rend különösen jó kapcsolatba került Mátyás királlyal, aminek több, gazdasági természetű eredménye is lett. Ezek közül talán a legjelentősebb néhány monasztikus kolostor átvétele,419

de néhány kolostornak a sójövedelme, több birtokadomány és privilégium is erre a kapcsolatra vezethető vissza. A 15-16. század fordulója táján egyre több jel utal arra, hogy a rend egésze, és egyes kolostorok is, jelentősebb pénzügyi tevékenységet folytattak, pontosabban rendszeresen nyújtottak (zálog)kölcsönt.420

Ezen ügyletek közül természetesen kiemelkedik a budaszentlőrinci kolostor két, egyenként kétezer forintos kölcsöne Buda, illetve Bécs városa számára, de még a kisebb kolostorok is képesek voltak alkalmanként néhány száz forintos kölcsönt nyújtani. E tekintetben, úgy látszik, a szlavóniai kolostorok közül Sztreza és Dobrakutya élen járt: viszonylag korán és viszonylag nagy összegeket kölcsönöztek. Ha ehhez hozzávesszük, hogy meglehetősen gyakran vásároltak is birtokokat, akkor úgy vélem, nem tévedünk nagyot, ha e kolostorok birtokait a legjövedelmezőbbek közé soroljuk. Mindemellett az is világosan látszik, hogy a rend birtokai összességükben nem voltak elegendőek sem a rendi adminisztráció fenntartására, de még a szerzetesek ellátására sem mindig. Erre utal a két királyi sóadomány, amelyek összértéke évente 400 forintot tett ki, és amelyek kiutalását, a formularium tanúsága szerint, a rend az 1530-as években is rendszeresen sürgette. Szintén megjelenik & formularium oklevelei között, de más forrásokból is jól látszik, milyen nagy mértékben szorult rá — különösen a 16. században — a rend az egyéb kegyes adományokra is. Ezek legnagyobb része készpénz vagy könnyen pénzre váltható birtokadomány volt. Az alamizsnaként kapott pénz jelentős része egyszeri adomány volt, de előfordult rendszeres javadalom, sőt, két alkalom-419 Romhányi Beatrix:

Königliche Stiftungen des Spätmittelalters in Ungarn. In: „Quasi liber et pictura". Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára. Szerk. Kovács Gyöngyi. Bp. 2004. 167-172. — Az átvett kolostorok gazdálkodása, annak esetleges átalakulása további adalékokkal szolgálhat a késő középkori pálos gazdálkodás jellegzetességeinek megragadásához. Egy ilyen lehet például a zsámbéki kolostor három székesfehérvári háza, melyek mindegyikét már a pálos időszakban kapták, s egyelőre nincs arra adatunk, hogy a premontreieknek lett volna efféle városi ingatlana. 420 Más rendek ez irányú tevékenysége még nincs feldolgozva, de elszórtan vannak erre utaló adatok. A szécsényi ferences kolostor például 1454-ben szerződést kötött kegyurával, guti Ország Mihállyal, miszerint azokért az arany és ezüst tárgyakért kárpótlásul, melyeket a kegyúr még korábban kölcsönvett a kolostortól, de visszafizetni nem tudott, a ferencesek megkapták Ország Mihálynak a Hont megyei Litva, Csal és a Nógrád megyei Kovácsi falvakban bírt részeit, valamint az Ipolyon álló malmát, azzal a kikötéssel, hogy a továbbiakban a birtokokat szécsényi polgárok kezelik (Belitzky János: Szécsény földesurai. [Kiegészítések és kiigazítások Szécsény középkori történetéhez]. In: Tanulmányok Szécsény múltjából IV Szécsény 1984. 47.). Külön problémát jelent a birtokadományozás, hiszen Szécsényben ekkor már obszerváns ferencesek laktak. A mezővárosi polgárok szerepe talán az lehetett, hogy a birtokokból származó jövedelmeket, alkalmasint pénzre váltva, a kolostorhoz származtassák. Külön figyelmet érdemel a malom adományozás, aminek birtoklására más, főleg erdélyi konventuális ferences (például Nagyszeben), illetve egyéb koldulórendi kolostoroknál (Torda, ágostonrendi remeték) is van példa. A kérdés mindenképpen további kutatást igényel.