Századok – 2007
TANULMÁNYOK - F. Romhányi Beatrix: Pálos gazdálkodás a 15-16. században II/299
PÁLOS GAZDÁLKODÁS A 15-16. SZÁZADBAN 335 A bakvai kolostor 1447-ben 43 hold szántó mellett egy rétet is örökölt Máté felsőbakvai plébánostól.306 Rétet vagy kaszálót birtokolt még Bajcs, 307 Enyere,308 Gombaszeg, 309 Gönc, 310 Kőszeg, 311 Lád, 312 Nosztre, 313 Ruszka, 314 Thai, 315 Ungvár,316 Várad-Kápolna 317 és Vázsony 318 kolostora is. Jelentős kárt okozott 1470-ben a budaszentlőrinci pálosoknak az a hatalmaskodás, mely kenderesi birtokukon történt. Szent Lőrinc napja (augusztus 10.) körül egy helybéli nemes, Kenderesi Balázs familiárisa és jobbágyai a kolostor birtokához tartozó két szigetről elvittek több mint ezer kalangya szénát, ami a szerzetesek jobbágyainak 100 arany forint kárt okozott.319 Mind a mennyiség, mind az érték jelentős, és egyben elgondolkodtató. Talán megkockáztatható annak feltételezése, hogy ez esetben a pálosok, közvetve, a marhakereskedelemben vállaltak szerepet, s nyilván annak hasznából is részesültek. Hasonló hatalmaskodás történt a budaszentlőrinciek másik alföldi birtokán, Ecsegen is 1481-ben és 1483-ban. Mindkét alkalommal a Kompoltiak vitették el jobbágyaikkal ecsegi birtokosok, köztük a pálosok szénáját (és mellesleg 1481-ben elfoglalták a Kerek-tó nevű halastavat is).320 Arra vonatkozóan semmilyen utalás sem maradt fenn, hogy bármelyik pálos kolostor jelentősebb mértékben részt vett volna az állatkereskedelemben, az viszont bizonyosnak látszik, hogy a csatkai és a jenői szerzetesek számára az állataik valójában pénzforrást jelentettek. Hasonló a helyzet — legalábbis az alapító szándéka szerint — talán a porvai kolostor esetében, bár ott a későbbiekben nincs szó jelentősebb állattartásról. A többi kolostornál valószínűbb, hogy csak saját ellátásukra tartottak jószágot, a végrendeletileg rájuk hagyott állatok egy részét pedig eladásra szánhatták a hagyománytevők. Többször találkozunk igavonó állatokkal is. A szarvasmarhák és a lovak mellett viszonylag gyakran említenek az oklevelek sertéseket, juhokat viszont jóval ritkábban. Egy alkalommal még méhkasok is felbukkannak. 306 1447; rjL 32 771., vö. Mályusz E.: Szlavóniai és horvátországi pálos oklevelek i. m. I. 105. (13. sz.). 307 DAP I. 2-3. 308 1449. és 1524: DAP I. 137. 309 1476: DL 16 955. 310 A gönci kolostor a telkibányai Szent Katalin ispotály birtokai között jutott „Cheches" birtokon a völgyben lévő rétek tulajdonába, 1. 1450: DL 14 390. és 1459: DL 15 368. 311 1457: DL 15 135. 312 1425: DL 39 223. (rét); 1454: DL 14 888. (kaszáló). 313 1467: DL 45 271. 314 1456: DL 15 088. 315 1429: DL 25 842. 316 1482: DL 17 521. és 18 125. 317 1478: DL 18 075. 318 A vázsonyi kolostor csepelyi udvarházához nyilván tartozott rét vagy kaszáló, bár erről konkrét említés nem maradt fenn. 1525. dec. 13-án viszont csepelyi Nemes Illés panaszolta, hogy a vázsonyi pálosok jogtalanul lekaszálták és elvitték a szénát két kaszálóról, s kérte, hogy a vármegye vizsgáltassa ki, ki a jogos tulajdonos. A vizsgálat szerint a tulajdonos valójában egy harmadik birtokos. - DL 24 234. 319 1470: DL 17 062. 320 Zákányi M:. A Buda melletti Szent-Lőrincz pálos kolostor i. m. 41-42.; Pálóczi Horváth A.: Túrkeve i. m. 75-76.
