Századok – 2007
TANULMÁNYOK - L. Balogh Béni: Az Antonescu-rezsim békeelképzelései 1940-1944 között I/3
26 L. BALOGH BÉNI nisztriát viszont — Észak-Erdélyért cserébe — valószínűleg a jövőbeli „alku tárgyának" tartogatta a békekonferenciára. Nem kívánta előre elkötelezni Romániát sem a balkáni határkérdésekben (ezért hosszasan magyarázkodott az 1941. április 23-i memorandum miatt, amelyben, mint tudjuk, Románia konkrét területi követelésekkel lépett föl), sem pedig a Balkán-félszigeten élő román kisebbségek ügyében. Nem teljesen világos a dél-dobrudzsai kérdésben elfoglalt álláspontja, de joggal feltételezhetjük, hogy Mihai Antonescu is viszonylag könnyű szívvel mondott volna le róla — amint azt a Petru Groza-féle kormány meg is tette 1946-ban —, ha ugyanakkor visszakapja Észak-Erdélyt. Ami a béke-előkészítés „technikai" részleteit illeti: a miniszterelnök-helyettes az irányítás teljes egységesítése mellett volt, nem engedett teret a „tudományos regionalizmusnak", ezzel szemben a felkért szerzőknek teljes szabadságot hirdetett műveik konkrét kidolgozását illetően.135 Igaz, terjedelmes művek helyett inkább rövid, frappáns tanulmányok írását szorgalmazta, amelyeket külföldi folyóiratokban kellett elhelyezni.136 Az anyagiak tekintetében a miniszterelnök-helyettes már a Béke Iroda megalakulásának napján közölte: „méltó és civilizált" módon akarja mindenki munkáját megfizetni,137 ami bizonyára azt jelentette, rendelkezésére áll a szükséges pénz. A béke-előkészítő munkába bekapcsoltak — pártállástól függetlenül — szinte minden olyan román tudóst, közírót vagy gazdaságpolitikust, aki egyetértett az Antonescu által megfogalmazott nemzeti célkitűzésekkel.138 A közreműködők többsége 1944. augusztus 23-át követően is folytathatta munkáját, biztosítva ezzel a békekonferenciára való román felkészülés folytonosságát. A cél a román átállást követően is főleg annak bizonyítása volt, hogy Közép-Európa békéjének előfeltételét a trianoni határok képezik. Lényeges különbségnek számított persze, hogy a németbarátság helyébe a szovjetbarátság lépett. Az angolszász, valamint a környező államokkal szembeni magatartás azonban nagyjából a régi maradt.139 Összegzés Összegezve az Antonescu-rezsim 1940-1944 közötti békeelképzeléseit, elmondhatjuk, hogy azok kiindulópontja az „antibolsevizmus", illetve a szláv- és a magyarellenesség volt. Közös nevezőnek tekinthető az is, hogy az ország „területi integritásának" valamilyen formában — persze más és más hangsúlyokkal —- való helyreállítására törekedtek. Ha Dél-Dobrudzsa, Besszarábia, Észak-Bukovina, továbbá Transznisztria vagy a Balkán kérdéseiben voltak is eltéré-135 MOL, XIX-J-l-a-IV-132, 60. dob., A román békeelőkészítés munkájának jelenlegi állása. 14. f. Ion Ardeleanu történész értékelése szerint két év leforgása alatt a Béke Irodának köszönhetően számos, Erdélyről, a Bánságról vagy Besszarábiáról szóló mű született neves román történészek — pl. Silviu Dragomir, David Prodan vagy Ştefan Pascu — közreműködésével. L. Ardeleanu: i. m. 129-130. 136 MOL, XTX-J-l-a-F/-132, 60. dob., A román békeelőkészítés munkájának jelenlegi állása. 14. f.; ANIC, Fond: R C. M., dos. 309/1942. 19. f. 13? ANIC, Fond: R C. M., dos. 309/1942. 21. f. 138 Revízió vagy autonómia? Iratok a magyar-román kapcsolatok történetéről (1945-1947). Szerk. Fülöp Mihály, Vincze Gábor. Budapest, Teleki László Alapítvány, 1998. 6. sz. (47.) 139 MOL, XIX-J-l-a-IV-132, 60. dob., A román békeelőkészítés munkájának jelenlegi állása. 1. £
