Századok – 2007
BESZÁMOLÓ - Beszámoló a 2005. október 27-30-i szófiai magyar-bolgár történészkonferenciáról (Demeter Gábor, Seres Attila) I/253
256 BESZÁMOLÓ Azok a kérdések, amelyek lehetővé teszik, hogy a nemzetállami keretekből kilépve megértsük a társadalom működését, ritkán kerülnek a kelet-európai jelenkor-történeti kutatások fókuszába. így a következő blokk a 20. század második felének társadalomtörténeti kérdéseivel és részben komparatív metodikai megközelítéseivel foglalkozott. Iliana Marcseva (BTA TI) „A bulgáriai szocializmus társadalom- és gazdaságtörténeti kutatása: főbb témák, problémák és perspektívák" című előadásában felvázolta a szocializmus korának társadalmi-gazdasági viszonyait érintő hagyományos oktatási és kutatási témákat. A kollektivizálás, iparosítás illetve az urbanizáció kérdésköre mellett kitért az újabb kísérletekre, amelyek az ország társadalmi-gazdasági helyzetének és átalakulásának szociológiai-antropológiai megközelítése mellett az újságok, interjúk, filmek és reklámok felhasználásával igyekeznek bemutatni az 1980-as évek végén, 1990-es évek elején lejátszódó átmenetet. Horváth Sándor „Szocialista városok és a hétköznapok története: összehasonlítási lehetőségek" című előadásában olyan összehasonlítási lehetőséget vázolt, amely a helyi kutatók munkájára épít, de fogalmi keretét a kultúratörténet és a társadalomtörténet határozza meg. A szocialista rendszer szimbólumai, az új szocialista városok kutatása mikrotörténeti megközelítésben lehetővé tenné, hogy olyan nemzetközi tendenciákat hasonlítsunk össze, amelyek országos léptékben kevésbé érthetőek meg. Ezen összehasonlítható témák közé tartoznak: a nyilvános és társadalmi terek működése, a névadás és átnevezés rituáléi, falusi-városi migráció és új életformák adaptálása, fiatalokról alkotott imázs, valamint a család újraértelmezése a szocialista városban. Vladimir Migev (BTA TI) „Az 1956. évi magyar forradalom visszhangja Bulgáriában" című előadásában elmondta, hogy az 1956-os forradalom kitörése váratlan volt a bolgár kommunisták számára, a bolgár értelmiség és egyetemi ifjúság viszont szimpátiával fogadta. A magyar forradalom eseményei arra késztették a szélsőségesen retrográd bolgár kommunistákat, hogy a kezdeti határozatlanság után aktívabb politikát folytassanak a pártvezetésben. Blagoveszt Nyagulov (BTA TI) „A bolgár történetírás a folytonosság és a változás között" című előadásában beszámolt a bolgár történetírás egyik kísérletéről, melynek során bolgár történészek és külföldi szakemberek 1989 utáni történelmi tárgyú szövegek bevonásával arra a kérdésre keresték a választ, hogy mely elemek képviselik a tradíciót, és hol jelenik meg az újszerűség. Arra a következtetésre jutottak, hogy az utóbbi egyelőre alárendelt szerepet játszik. Valódi és fokozatos változás akkor következhet be a bolgár történettudományban, ha a hagyomány és a modernitás képviselői egymással együttműködve intenzívebb párbeszédet folytatnak, s nem különülnek el egymástól. Penka Pejkovszka (BTA TI) „A magyar történelmet kutató bolgár történészek" című előadásában a történeti hungarológiai kutatások fejlődését elemezte az 1989 utáni Bulgáriában. Bemutatta a bulgáriai hungarológiai kutatások vizsgálati lehetőségeit, alapvető tendenciáit, prioritásait, metodológiáját és megközelítési módszereit, illetve a kutatásokat segítő intézményrendszert (tudományos, képző-és ismeretterjesztő intézetek). A bolgár-magyar kapcsolatok vizsgálatának különleges formáját választotta Pandula Attila a „Bolgár-magyar kitüntetések és rendjelek adományozása 1919-1945" című előadásában. Abból kiindulva, hogy a kitüntetések, mint a
