Századok – 2007
FIGYELŐ - Henri de Montety: 2005: mérföldkő a francia történetírásban? (Fordította: Ablonczy Balázs) I/239
242 FIGYELŐ jegyezni, hogy az Annales széles körű folyamat része, amely a 20. században egyaránt érintette az oktatást és a kutatást a legkülönbözőbb diszciplínákban. Az Alain Corbin által szerkesztett kötet nagyjából e két világ határán helyezkedik el, hiszen neves történészek írták a nagyközönség számára. Lássuk, mennyiben tükrözi e kettősséget Corbin írása 1790. július 14-ről. /. Alain Corbin tanulmánya: a Föderáció ünnepe 1790. július 14-én16 Corbin, a kultúrtörténész, az erőszakkal szembeni „toleranciaküszöb" fogalmának népszerűsítője egyúttal a „városi mészárlás rítusának" megalkotója, 1789. július 14. kapcsán természetesen megemlíti „a lándzsahegyre tűzött és a városban fel és alá hurcolt" fejek látványát.17 De jól olvastuk a címet: cikk 1790-ről szól, nem 1789-ről. Mivel az a bizonyos „küszöb" egyre alacsonyabbra került a 19. században, a Harmadik Köztársaságban nem közvetlenül a Bastille 1789. július 14-i elfoglalására emlékeztek, hanem egy évvel későbbi civilizáltabb (és a forradalmi terror kirobbanása előtti) tükörképére, vagyis a Föderáció ünnepére 1790. július 14-én. Alain Corbin két kulturális szempontot emel ki az eseményről szólva. Az első a korszakhoz fűződik és a főváros-vidék viszonyt érinti. Rögvest felfedezzük a kultúrtörténész érzékenységét, amikor Corbin a vidéki nemzetőrökről szól, akik Párizsba vonulásukkal „a különállásról, a régi városok közötti konfliktusokról való lemondást, [...] az országterület egyneműségének átérzését" jelezték. A nemzetőrök felvonulása „újrarajzolja a főváros és a vidék közti viszonyt". Révükön Párizs valamiféle „új szakralitást" nyer.18 De Corbin egyúttal kritikus kultúrtörténész is: „Ezzel az eseménnyel Párizs nem szerez előnyt." Ettől fogva, eltérően 1789. július 14-től, a későbbi forradalmi többé napok nem kimondottan párizsi karakterűek: „1792. augusztus 10-én a Párizsba érkezett föderáltak, elsősorban bretonok és marseille-iek követelik majd a király lemondását és a konvent megválasztását".19 A másik szempont a Harmadik Köztársaságot érinti, vagyis azt a pillanatot, amikor július 14-ét nemzeti ünneppé tették: Corbin szerint a republikánus politikusok célja a kiválasztással az volt, hogy az új ünnepnap kitűzésével és annak békésebb tartalmával tompítsák a Bastille elfoglalásának erőszakos felhangjait.20 így érthetjük meg a kultúrtörténet corbini meghatározását: ez egyszerre a korabeli fikciók (représentations) kontextusának magyarázata, történetírói megalkotásuk megvilágítása és a létrejött modell egyidejű kritikája. De az 1515... olvasása során meggyőződhetünk arról, hogy a szerzők közül úgyszólván senki nem követte ezt a sémát; Corbin — akit gyakorta meggyanúsítanak 16 Alain Corbin: 1790: le 14 juillet a lieu l'anniversaire de la prise de la Bastille. [Július 14-én ünnepelték a Bastille bevételének egyéves évfordulóját.] In: 1515... i. m. 293-297. (A címeket szigorúan a tankönyv 1938. évi kiadását követve adták a szerzők). 17 Uo. 294. 18 Uo. 296. 19 Uo. 20 De nem szól semmit, arról, hogy mindezek ellenére 1789. július 14. maradt meg az emlékezetekben, Franciaországban és külföldön egyaránt, nem az 1790-es évforduló.
