Századok – 2007
FIGYELŐ - Henri de Montety: 2005: mérföldkő a francia történetírásban? (Fordította: Ablonczy Balázs) I/239
240 FIGYELŐ elhelyezni uralkodását". Nehéz elhinni, hogy Corbin, aki egyetemi tanár, és korának éles szemű megfigyelője, ne figyelt volna fel magától a jelenségre. Másfelől a könyv végén szereplő rövid esszében ő mondja el, hogy a „közelmúlt riasztó tapasztalatai" — ti. az egyetemisták tudásbeli fogyatékosságai — állnak kezdeményezése mögött.5 Majd hozzáteszi: „a múltbeli események hosszú sorának vizsgálata abból a megfontolásból is táplálkozott, hogy újraértékelésükből bizonyos szelekció is következik".6 Az olvasót elbizonytalanítja a lehetséges motivációk sokasága; vajon mi volt a legfontosabb tényező: a professzor aggodalma, a kultúrtörténész kíváncsisága, vagy az üzleti számítás? Ez már önmagában is tökéletes kultúrtörténeti esettanulmány, amely megmutatja a tények mögött rejtező indítékok bonyolultságát... 2005-ben jelent meg újból, papírfedeles kiadásban a francia historiográfiát felrázó két elméleti mű: François Dosse és Gérard Noiriel munkája.7 A válság tehát tovább tart 2005-ben is, ennek egyik jele az a vihar, amely továbbra is dúl az Annales berkeiben. De tekintsünk vissza egy pillanatra: az 1515... számára írt tanulmányában Marc Ferro 8 emlékeztet arra, hogy az eseménytörténet két megfontolás alapján került ki a történetírás főáramából:9 1. Tudományos megfontolás: az Annales köre 1929 óta a kérdések és a problémák elsőségét vallotta, s a kronologikus elbeszélésmód ettől fogva megkérdőjeleződött. 2. Pedagógiai megfontolás: ennek az volt a célja, hogy a diákok számára lehetővé tegyék a tudás elsajátítását és ne terheljék túl a memóriáját. A „neveléstudományi szakértők" ezt a szempontot tartották szem előtt, és az évszámok helyébe elvontabb problematikát állítottak, hogy a tér és az idő iránt tegyék fogékonnyá az iskolásokat. [...] Ezt a szemléletet nemcsak a globális történelem mellé állították, hanem előszeretettel helyettesítették be utóbbit az előbbivel, mert az eseménytörténet ideológiailag gyanússá vált. Marc Ferro tehát idézőjelbe tette (megkérdőjelezte?) a pedagógiai megfontolás alapjait, miközben az Annales tudományos reakcióit elnézőbben kezelte. Vajon fel kell-e mentenünk az Annales-t és elítélnünk a „neveléstudományi szakértőket"? Amikor megkérdezték tőle, hogy milyen iskolai tankönyvet szerkesztene ma, Alain Corbin azt válaszolta, hogy helyre kell állítani a kronológia tekintélyét, de egyúttal kételyeit is megfogalmazta: milyen legyen ez az időrend: nemzeti? globális? regionális? „Nagyon nehéz elképzelni kizárólagos idő-5 Alain Corbin: Relecture du grand récit national et désarroi actuel. [A nagy nemzeti narratíva újraolvasása és a lehangoló jelen.] In: 1515... i. m. 451. 6Uo. 7 François Dosse: L'histoire en miettes. Des Annales a la „nouvelle histoire". [A történelem darabokban. Az Annales-től az „új történetírásig".] Paris, La Découverte, 1987. (Második kiadás: 2005.) Gérard Noiriel: Sur la „crise de l'histoire". Paris, Belin, 1996. (Papírfedelű kiadás: Paris, Gallimard, 2005.) Magyar fordítása: A történetírás „válsága" Elméletek, irányzatok és viták a történelemről tudománnyá válásától napjainkig. Ford. Sohajda Ferenc. Budapest, Napvilág, 2001. 8 Marc Ferro kutatásvezető az École des Hautes Études en Sciences Sociales-on, az Annales társszerkesztője. Elsősorban a Szovjetunióval, a mozival és a médiával valamint a történetírás elméleti kérdéseivel foglalkozik. 9 Marc Ferro: L'histoire racontée aux enfants à travers le monde. [A gyerekeknek tanított történelem a világban.] In: 1515... i. m. 468.
