Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - H. Haraszti Eva: Brit diplomaták jelentései Magyarországról 1953-1954-ben I/203

BRIT DIPLOMATÁK JELENTÉSEI MAGYARORSZÁGRÓL 1953-1954-BEN 231 ferencián, és ha már olyan sokan forgatták a furkósbotot, elhúzza a mézesmadzagot az új Népfront és a megerősített helyi és járási tanácsok ígéretével. 7. A kongresszuson említett pénzügyi erélytelenség az országgyűlés júniusi ülésszakán is napirendre került, amikor a pénzügyminiszter beterjesztette a költségvetést, amit rendszerint inkább az esztendő elején, semmint a közepén szokták megvitatni. Ennek ismertetésekor közölte, hogy az elmúlt évi ipari beruházási tervnek csupán a 97%-át teljesítették, a könnyűiparban csak 80%-ot, az élelmiszeriparban pedig mindössze 76%-ot értek el. Május végére az ez évre szóló mezőgazdasági beruházási tervnek csupán 10%-át teljesítették. Az állami tulajdonba vett ipari üzemek nyeresége az utóbbi időben csökkent, és egyre több gyár veszteségesen működik. 0 is hangsúlyozta, hogy miközben a termelés csökken, a bérek emelkedőben vannak, s emlékeztette hallgatóságát, hogy „az 1954-re szóló költségvetés sikeres végrehajtása ma az életünk minden területére kiterjedő takarékoskodás". „Decentralizálnunk kell az állami igazgatási szervek többségét — folytatta Olt [Károly] —, meg kell szüntetnünk az igazgatás és a végrehajtás között meglevő fölösleges szerveket és szét kell zúznunk a bürokratikus ügyintézést." Az év során későbbi még tovább boncolgatták e kérdéseket a helyi kommunista párti üléseken, különösen Farkas [Mihály], aki odáig még azt is kijelentette, hogy a termelő és nem termelő dolgozók egymáshoz viszonyított aránya az év folyamán 3%-kal, csaknem 36%-ra nőtt. A helyzet megoldását célzó kormányintézkedések 8. E szigorú bírálat legfőbb eredménye az volt, hogy nyilvánosság adott annak a folymatnak, amely az év elején mintegy 200 ezer adminisztratív dolgozó elbocsátásával kezdődött. E folyamat „racionalizálás" néven vált ismertté. Az elbocsátottakat legtöbb esetben figyelmeztetés nélkül két heti munkabérrel menesztették, de a kormány utóbb négy heti bérre emelte az összeget. A munkaügyi hivatal egyszersmind kétkezi munkára küldte őket bányákba vagy az „új szakasz" értelmébe fejlesztendő mezőgazdasági és ipari ágazatokba, melyekről később megállapították, hogy legalább 100 ezer munkást tudtak foglalkoztatni. Hogy enyhítsék a főleg a diákok körében jelentkező elégedetlenséget, akik hirtelen rájöttek, hogy nem kapják meg az irodai állásokat, amire kiképezték őket, illetve hogy mérsékeljék az egyetemi keretszámok szűkítése, az ösztöndíjak csökkentése és a kizárásokról szóló intézkedések okozta csalódást, kitartó kampányt indítottak, hogy meggyőzzék az ifjúságot: a kommunizmus számára szentség a kétkezi munka. E rendelkezések nagy nehézségeket okoztak azoknak, akik koruknál fogva nem voltak alkalmasak a nehéz fizikai munkára, valamint családjuknak, amelynek el kellett tartaniuk egy dologtalant — olyan gazdasági helyzetben, amikor a család minden tagjának dolgoznia kell a megélhetéshez, bár a méltányosságból meg kellett említenünk, hogy a helyzetet valamelyest enyhítette a nyugdíjak számottevő emelése. 9. A kormány tudatában volt annak, hogy e racionalizálási és egyéb korlátozó intézkedések rontani fogják népszerűségét, ezért két fontos ellenintézkedésről határozott: 1) létrehozta a Hazafias Népfrontot, 2) újjászervezte a helyi tanácsokat.