Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - H. Haraszti Eva: Brit diplomaták jelentései Magyarországról 1953-1954-ben I/203

220 H. HARASZTI ÉVA Gillian Gerda Brown követségi másodtitkár általános benyomásai Gerald Gordon Simpson kereskedelmi titkár társaságában tett kelet-magyarországi utazásáról Budapest, 1953. augusztus 28. C?)32 Augusztus 22-én és 23-án elkísértem útján a kereskedelmi titkárt, melynek során a nagy Magyar Alföldön keresztül Debrecenbe utaztunk, majd a Hortobágyon, Eger városán, a Gyöngyös környéki dombvidéken és Hatvan városán át tértünk vissza. 1950 óta ez volt az első alkalom, hogy a követség tagjai meglátogatták e területeket. Meglepő volt, hogy utunk során a forgalom mindvégig rendkívül gyér volt, leszámítva a teherautókat a Miskolc felé vezető úton. 2. A Debrecen felé vezető út egyhangú, főképpen gabona- és napraforgóföldeken át vezet, míg el nem éri a Hajduzoboszló [sic!] körüli sivár, mocsaras vidéket. Az útról úgy túnt, eléggé jól megművelik a földet, kevés volt a parasztok által elhagyott parlagföld, amit oly gyakran látni Budapest környékén. Több volt az olyan felirat is, amely a termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat hirdette, közöttük néhány új épületet és mezőgazdasági gépállomást is láttunk. Ennek ellenére egész utunk során ritkán láttunk ténylegesen működő mezőgazdasági gépeket, habár felfigyeltünk néhány rossz állapotban lévő gépre, amit kint hagytak az esőben. 3. Ezen az útszakaszon az egyetlen valamirevaló város Szolnok. Vasárnap reggel az utcák zsúfolásig voltak telve oroszokkal, miközben úgy tűnt, a lakosok visszahúzódtak otthonaikba. Az egész hely a frontvonal közelében fekvő helyőrségi városok lehangoló képét mutatta. Az üzletekben azonban a magyar viszonyokhoz képest elég. jónak tűnt az áruellátás, és az évi vásárból hátrahagyott fabódék a főút mentén arra utaltak, hogy a városi nép időnként kárpótolja magát. 4. Szolnokon túl megálltunk piknikezni, és hamarosan egy defektes motorbicikli utasa kért tőlünk segítséget. Amikor megjelent egy másik motoros is, a szokásos érdeklődéssel nézték a brit gépkocsit, és mindketten közölték, hogy szívesen vezetnék is. Egyikük nagy lelkesedéssel mesélte, hogy vezetett már egy háború előtt készült Vauxhall gyártmányú kocsit, s miután örömmel elfogadtak egy angol cigarettát, egyikük cinikusan kopott nadrágjára és cipőjére rámutatott, mondván „ilyen a munkások ruhája manapság". 5. Rövidesen elérkeztünk kirándulásunk legnyomorúságosabb állomására, a hatalmas kiterjedésű Karcag [sic!] községbe, amely a nagy zápor után sárban fuldoklott, az út csupa szenny, a házak lepusztultak, a mezítlábas parasztok rongyokban járnak, lovaik csontsoványak. Más alföldi falvakban, és Poroszló, valamint és Füzesabony [sic!] falvainak környékén, ahol kitelepítetteket tartanak, szintén találkoztunk kirívó szegénységgel és alultáplált állatokkal, de egyik sem volt ennyire megdöbbentő. A parasztokban meglévő szokásszerű szenvedély, hogy házaikat fehérre meszelik, gyakran némi vidámságot kölcsönöz a kezdetleges lakókörnyezetnek. Sehol sem láttunk éhező embereket, a 32 Labouchère Salisburynek szóló 1953. augusztus 28-i jelentésének melléklete. TNA, FO, 371/106307/NH 1633/1.