Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - H. Haraszti Eva: Brit diplomaták jelentései Magyarországról 1953-1954-ben I/203
212 H. HARASZTI ÉVA akarják érni. Ősztől azután a követség munkatársai az újabb és újabb rendelkezéseket, főleg a termelőszövetkezetekre vonatkozókat ismertették és értékelték, érdeklődésük középpontjában a gyakorlati kivitelezés problémái állottak. Labouchére 1953. szeptember 25-i szigorúan bizalmas jelentéséről — amely Hegedűs András földművelési miniszter szeptember 19-i beszédére épült — ismét Cooper készített összefoglalót. Mint írta: A jelentés, írta Cooper, arra a kérdésre ad választ, hogy vajon „miképpen fog a magyar kormány kikecmeregni Nagy szerencsétlen ígéretéből, amely szerint a parasztok, ha akarnak, aratás után kiléphetnek a szövetkezetből. Az elmúlt két hónapban gyors egymásutánban rendeleteket adtak ki, amelyek a szövetkezeteket favorizálták a magánbirtokok rovására; mégsem bíztak abban, hogy a szövetkezeti tagok ennyivel beérik vagy, illetve hogy ez megakadályozza őket abban, hogy amint módjuk lesz rá, fejvesztve meneküljenek. A Hegedűs által bejelentett új rendelkezéssel megismételték Nagy Imre ígéreteit, és lefektették a szövetkezetből való kilépés feltételeit. Ezek: a) a kilépést legalább hat hónappal előbb be kell jelenteni, b) csak a pénzügyi év végén (októberben) lehet kilépni és c) vissza kell fizetni minden adósságot és kölcsönt a régi, azaz a kedvezmények bevezetését megelőzően érvényben lévő feltételek mellett. Azok a parasztok — ha vannak ilyenek —, akik már e hónap végéig ki akarnak lépni, Labouchére feltételezése szerint ezt előzetes bejelentés nélkül megtehetik. Ám nagyon is valószínűnek tűnik, hogy a kormány ezt meg fogja tagadni arra hivatkozván, hogy nem tettek előzetes bejelentést."17 Labouchére következő, október 2-i jelentése rövid és találó volt. Rövidségét az magyarázza, hogy a követ csak kiegészítő megjegyzéseket fűzött Nagy Imre szeptember 29-i, Bács-Kiskun megyei szövetkezeti dolgozók részére tartott beszédéhez, amelynek teljes szövegét mellékelte. Emlékeztetett arra, hogy Nagy július 4-i és 11-i beszéde óta ez volt az első jelentősebb alkalom, hogy a miniszterelnök az új programról szólt. A követ utalt arra is, hogy hetek óta ez volt a miniszterelnök első nyilvános megjelenése, aki csaknem egész szeptemberben távol volt a fővárostól, s tudni vélték, hogy a Szovjetunióban tartózkodik. „Az a tény — írja Labouchére —, hogy ilyen körülmények között Nagy a teljes beszédet a szövetkezeti gazdálkodásnak szentelte, és nem budapesti közönség, hanem Magyarország egyik leggazdagabb, mezőgazdaságból élő megyéjének dolgozói előtt mondta el, újabb jele annak, hogy a rendszer milyen erőteljes lépéseket tesz a termelőszövetkezetek további életben tartása érdekében. Nagy beszéde ugyanazon a vonalon haladt, mint a földművelési miniszter szeptember 19-i beszéde, de inkább az általánosságok szintjén maradt. Stílusa érdekes ellentétben volt a július 4-i beszéddel, egyszerűbb és élesebb volt annál, az egyéni gazdálkodókra tett megjegyzései pedig jóval kevésbé voltak kedvezőek. Figyelmeztette például a szövetkezetet elhagyó parasztokat, hogy később megbánják majd döntésüket, s azzal fenyegetőzött, hogy aki kezet emel a szövetkezet vagyonra, arra a törvény teljes erejével le fognak sújtani. Nagy arra is figyelmeztette hallgatóit, hogy aki el akarja hagyni a szövetkezetet, gondosan vizsgálja meg a vonatkozó előírásokat. Annak ellenére, hogy e rendelkezések rendkívül 17 Cooper feljegyzése (1953. szeptember 30.). TNA, FO, 371/106286/NH 1102/26.