Századok – 2007
DOKUMENTUMOK - Nagy Gábor: Miksa főhercegre várva. Rudolf erdélyi biztosainak két jelentése 1598 májusából VI/1557
RUDOLF ERDÉLYI BIZTOSAINAK KET JELENTÉSE 1598 MÁJUSÁBÓL 1571 nak parancsolja meg, hogy fejtse ki véleményét, aki felségsértéssel vádolja meg a kancellárt („reum maiestatis"). A jelenlevők szinte mindegyike („fere omnes") követi ebben. Jelentésükben Szuhaiék a fogoly jövőjét taglalva úgy látják, törvényes eljárás során (ügye vita nélkül felségsértésre néz) felmentéssel akár meg is menekülhet. Vannak ugyanis most is néhányan Erdélyben, különösen (és ismét csak) Náprágy és Bocskai, akik — úgy tűnik — neki kedveznek.78 Ennek alátámasztására Bocskai említett, Szuhaihoz írt levelét csatolják jelentésükhöz a biztosok. Ebben a főúr hálálkodva köszöni meg, hogy a püspök egyben válaszolt három utolsó levelére és kívánságának megfelelően „Jósika Istwannak hamis vadlásarul" írt érdekében a császárnak is. E vád ez esetben anyagi természetű lehetett, a folytatásban ugyanis a Jósika Istvánnénak79 juttatott birtokrész körüli vitára tér rá. Nem minősíti, hogy Rudolf nevében a biztosok ellentmondtak az iktatáskor,80 az asszony magára vessen, ha olyat cselekedett, amit nem kellett volna. Elismeri, „mint igaz atiafy az el ment feyedelem eleöt teörekedtem mellette, ugyminth atiamfia mellet", arról azonban nem hallott, hogy Rudolf a biztosok által parancsolta meg Zsigmondnak, hogy ő (Bocskai) nem sáfárkodhatik Jósika javaiban. Jósika „derék kazdagsaga, pénze, es ezewsty" felesége előző házasságából81 való, folytatja, majd elkobzott birtokban levő ingóságokkal kapcsolatos rendelkezéseket ismertet.82 Amíg a fejedelem hivatalában volt, „ew felségének köteles lewen, nem fért hozzám, hogy én ty kegelmeteket megh talalliam" a végrehajtáshoz, a lemondás után pedig Szuhaiéktól kért és kapott biztosokat a maradék (bor, búza, szalonna, barom „es egyebfele hazy marhák") elrendezéséhez. Bármi mást mondanak róla az emberek, „kegelmetek uram helt neky ne adgyon". Kéri tehát Szuhait és név szerint Isthvánffit is, ha rá nézve terhelőt hallottak, „ne zannya egy árkus pappirossát tewllem, hanem íryon [...] oda fel, hogy ew kegelme [Pezzen] az my kegelmes urunk ew felsége eleöth az dologrul tegyen ugy emlekeözetet, á mint az én igazságom kywannya". A fogollyal kapcsolatos fogalmazása óvatos: „Hogy penigh az Jósika Istwán dolga megh silentiumban wagyon, az az ew felsége kegelmes 78 Szuhai és Isthvánffí írása, amelyben hol szavakkal, hol burkoltan utalnak Náprágy és Bocskai veszélyességére, felidézi Szamosközy fogalmazását: „Minden dolognak Zsigmond behozatásának Opuliaból fűinditója Bocskay István és Náprágy Demeter püspök volt." (Szamosközy István történeti maradványai i. m. IV Vegyes feljegyzések, 80.) 79 A fejedelem rokona, Fűzi Borbála, házasságukból egy fiú (Zsigmond) született, akit a fejedelem tartott keresztvíz alá. 80 Maguk is kitérnek erre a jelentésben, felségsértés esetén ugyanis minden elvész, Jósika friss végrendeletéről pedig azt hallják, antedatált. 81 Fűzi első férje abafáji Gyulai Pál volt. Unitárius, Itáliában tanult, Bekes Gáspárnak lesz titkára, utóbb Báthory István nemesíti, ismert történetíróként (Commentarius rerum a Stephano rege adversus magnum Moschorum ducem gestarum anno 1580) is. A Sibrik Györgynek 1585. augusztus 29-én írt levelét Várad elestéig minden hivatalba lépő főkapitánynak felolvasták. Alkancellár, amikor a Báthory-famílián belüli vetélkedés részeként Boldizsár meggyilkoltatja 1592-ben. 82 Zsigmond fejedelem éppen általa parancsolta meg, Déván „penzet, ezewst marhaiat, es egyebfele ház eölteözeket mindeneket meghadyon az asszonynak". Vincén minden az asszony kezében volt, a fejedelem mindent nála hagyott, a fehérvári házban levő dolgokat pedig bizonyos kivételekkel ismét csak őáltala adatta át a feleségnek. Szuhai másként tudja: „Jozika habuit in Dewa 40 millia nummium aureorum, quae princeps secum abstulit." Pezzennek április 16-án Gyulafehérvárról írt levele: EOE IV 166.
