Századok – 2007

DOKUMENTUMOK - Nagy Gábor: Miksa főhercegre várva. Rudolf erdélyi biztosainak két jelentése 1598 májusából VI/1557

RUDOLF ERDÉLYI BIZTOSAINAK KÉT JELENTÉSE 1598 MÁJUSÁBÓL 1567 mi fogyatkozás essik az dologba, felsegtek annakutanna ne mondgya hogy értésére nem adtam ideyen." Bőségesebb tájékoztatásul küldi Kakucsi Illést és Örmény Pétert. Ervelését a vajda megismétli a 16-án írt levelében is: „ighen zomiuzza az ellensegh ezt az feoldet, felsegtek ideyen lassa, pénzt kewldgyeon, hogy se annak az Orzagnak, se ennek megh ne fogyatkozzam, amy en raytam all az felsegtek zolgalattyaba hatra nem állok." Aznap a biztosoknak is ír röviden: nyugtázza a segély dolgában írt levelüket, valamint közli, hogy három-négy havi pénzzel tartozik a katonáknak. Bernardffyékat Jeremiás moldvai vajda már elbocsátotta, maga sem tartóztatja őket. Két nappal később Mária Krisztiernának írva a tatár követség erdélyi útjáért aggódik: ne késleltesse majd őket, a biztosokra támaszkodva mindent gyorsan elvégezhet. Ha mégis Rudolfhoz kell fordulni, a tatár követek maradjanak addig Havasalföldön. Az is lehet, hogy a főhercegnő az egyik biztost küldi Havasalföldre, „kivel minden iót végezhetnénk, mintthogj annekolis [azaz a tatár követekkel való tárgyaláson kívül] sokfele igazgatássá lenne itt az vitezleo rendek keoztt". Az erdélyi tanácsurak szerint is legalább tízezer forintot kell Mihály vajdának adni, folytatják Szuhaiék, akik szerint a Bornemisszától kölcsönvett összeg, a Pezzen által náluk hagyott háromezer arany, valamint a lippai és a csanádi katonaság zsoldjának esetleges maradványából lehet neki fizetni. Követei készek voltak felajánlani még egyetlen fiát is kezesként arra, hogy uruk csak a katonák fizetésére fordítja az összeget. Mihály mindenesetre átadta százezer forintra becsült erdélyi értékeinek kulcsait Örménynek, hogy az megmutathassa azokat, ha értékbecslés válnék szükségessé. Ezt azonban sem a tanácsosok, sem Szuhaiék nem helyeselték, bizalmatlanság látszatát keltette volna. Örmény Péter tudatta velük azt is, hogy a vajda kapcsolatban áll Constantinus Basilius kijevi palatínussal,64

aki a kozákok segítségét is felajánlotta neki Jeremiás vajda ellen, tizenkét ezres állandó serege van, legalább ennyit szerezhet máshonnan. Mihály vajda Rudolf engedélyét kéri Jeremiás kizavarására, a helyére azt ültet be, akit az uralkodó akar, „még ha cigány is", csak ezen hadd állhasson bosszút. Nem is tudja addig a kereszténységet hatékonyan szolgálni, amíg a moldvai vajda őt fenyegetve a hátában van. Bő huszonkétezernyi sereggel törne rá a kozákokkal szövetségben, akik hetven ágyút is felajánlottak. Szuhaiék azonban a támadást ismételten megtiltották, elsősorban a lengyelek várható megütközésére tekintettel, de úgy vélték, egy ilyen háború a magyar területekre is veszélyes lehetne. A biztosok a Jeremiással való tárgyalást Sennyey Pongrácra bízták, akit ismételten Rudolf figyelmébe ajánlanak. Neki a vajda kész meg is esküdni arra, ha Mihály megtámadja a törököt, ő maga békességben marad a háta mögött. Az 64 A jelentés azt is megemlíti, hogy az ő fia János makovicai herceg. Az említés egyik oka lehet, hogy Jánosnak korábban volt magyarországi ügye, amellyel kapcsolatban Isthvánffi tanácsosként adott véleményt Radéczy István helytartónak, lásd ÖStA HHStA Staatenabteilungen, Polonica I. Fasc. 36. Konv. 1583. fol. 7-11. Utóbb apropalatinust a herceg baráti hangú levélben hívta meg 1590. május 20-án kelt levelében. A Draskovichok trakostyáni levéltárából. I. Kiadta: Szerémi [Odescalchi Artúr]. Történelmi Tár 1893. 342-360., itt: 349-350.