Századok – 2007

KISEBB CIKKEK - Rüsz-Fogarasi Enikő: Élelmezési szintek a fejedelemségkori Kolozsváron VI/1539

KISEBB CIKKEK 1555 révén egyre jobban hozzánő az édes is. A mandulával, mint sűrítő eszközzel is találkozunk, akár csak a Balkán-félszigeten. A mindennapi étel mellett a mindennapi ital Kolozsváron (is) a bor volt. Vannak persze - mint láthattuk -sörre és pálinkára (aquavita) is adatok. A kolozsvári piacon viszont csak a kolozsvári bor szerepelhetett, csupán rendkívüli rossz években engedték meg az idegen bor behozatalát. Vagy a saját termésű szőlőből vagy különböző intézmények (például ispotályok) szőlejéből származott a bor. Kolozsvár fejedelemségkori táplálkozási szokásai tehát ezekbe a trendekbe helyezhetők. A lakosság differenciált étkezése társadalmi és gazdasági pozíciójuktól meghatározott. Habár a középkorban eleinte az étrend és a társadalmi helyzet között csupán mennyiségi kapcsolat volt, a középkor végére már a minőségi különbség is hangsúlyt kap. Az étrendek minősége a hatalommal jelent egyet - írja Massimo Montanari nevezetes összegzésében.76 A lakomák az étkezés mellett arra hivatottak a kora újkori városi társadalomban, hogy kifejezzék a társadalmi rétegek közötti különbségeket, kiemeljék a patrícius réteg státuszát. Fernand Braudel ezzel kapcsolatosan azt írja, hogy a 15-18. században az étkezés alapján könnyen meghatározható az egyén társadalmi státusa, azaz teljes mértékben igazolhatók az ismert kifejezések: „mond meg nekem, mit eszel, megmondom, ki vagy" vagy „az ember az, amit eszik."77 76 Montanari Massimo: Éhség és Bőség. Bp. 1999. 104. 77 Fernand Braudel: Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus XV-XVIII. század. A mindennapi élet struktúrái: a lehetséges és lehetetlen. Bp. 1985. 101.