Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Herger Csabáné: A summum jus patronatus a 19. századi Magyarországon VI/1515
A SUMMUM JUS PATRONATUS A 19. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1519 sának idején, az 1700-as évektől Kollonitsch Lipót esztergomi érsek, bíboros közreműködésével, a magyar püspöki kar támogatásával vette kezdetét.15 Az uralkodó abszolút hatalmának kiépítése révén növekedett meg az egyházakkal szemben gyakorolt jogosítványainak köre. Nem volt egyedüli magyar jelenség az a felfogás, hogy a pápai befolyás háttérbe szorítása az állami szuverenitás biztosítását jelenti. A gallikanizmus, az önálló nemzeti egyház és az abszolút uralom világi jellegének követelménye többek között a francia klérus 1682. évi nyilatkozatában öltött testet. Míg a középkorban Aquinói Tamás „Isten országáról" (De Civitate Dei) szóló tanításában az egyház azon jogát hirdette, hogy a világi uralom felett erkölcsi értékítéletet alkothat, és ha annak céljai az egyházi elvárásoknak nem felelnek meg, a királyt uralkodói méltóságától megfoszthatja, addig a francia abszolutizmus idején az egyházi kötöttségektől felszabadult uralkodó szuverenitása nyilvánult meg. A fent említett nyilatkozatban a fejedelem úgy jelent meg, mint aki világi dolgokban nem áll az egyház tekintélye alatt.16 I. Lipót kiterjesztett hatáskörét — e nézetet magáévá téve — az „apostoli királyság" eszméjére alapította. I. István állítólagos pápai legátusi jogállása széles körben elterjedt nézet volt, melyet a bécsi udvar szorgalmasan ápolt és gondozott.17 A jus patronatus regiae majestatis tartalmát messze meghaladva nem csak vagyonjogi kérdésekben, hanem az egyházi joghatóság és kormányzat vonatkozásában is korlátlanul rendelkezett az uralkodó, befolyása alá vonta a vallási oktatást és a papi fegyelmet is. Ahogy a jogtörténész Csizmadia Andor megjegyzi - az évszázadok és az új nemzedékek hozzá-hozzátettek egy-egy építőkövet ehhez a „csodálatos" joghoz, amely az apostoli királyi címet viselő (1758) Mária Terézia uralkodása idején legfőbb kegyúri jog (summum jus patronatus),18 a jogirodalomban általában mintegy rövidítve főkegyúri jog (jus supremi patronatus) megjelöléssel a magyar király különböző jogosítványainak összegzéseként nyert értelmezést. Ezek a jogosítványok részben voltak csak pozitív természetűek és nem csak a katolikus egyházra vonatkoztak. Lényegében tehát két részre oszlottak: az uralkodónak a 15 A pápai nuncius 1701. április 23-án kelt jelentése szerint az egyháziak „apostoli országuk kiváltságait az apostoli szék szent tekintélyétől való úgyszólván teljes függetlenségig terjesztik ki." Közli: Fraknói V: A magyar királyi kegyúri jog i. m. 409. 16 A nyilatkozat szövegét közli: Carl Mirbt: Quellen zur Geschichte des Papsttums und des römischen Katholizismus. Tübingen 1934. 389-390. A XTV. Lajos által Párizsba összehívott nemzeti zsinat Jacques Bénigne Bossuet püspök vezetésével négy cikkelyben fogalmazta meg és hirdette ki az ecclesia gallicana „szabadságait", amelyek röviden összefoglalva a következők: 1. Az egyház csak szellemi dolgokban rendelkezik hatalommal és a fejedelmek világi ügyekben függetlenek ettől; 2. szellemi dolgokban is korlátozza a pápai hatalmat az egyetemes zsinat tekintélye; 3. a francia király törvényei és a szokások az eddigi gyakorlatnak megfelelően továbbra is érvényben maradnak és 4. hitbeli kérdésekben a pápai döntéseket az egyetemes egyháznak meg kell erősítenie. 17 Tipikus példa erre a jogtörténész és udvari könyvtáros Kollár Ádám munkája (História diplomatica iuris patronatus. Vindobonae 1762.) Mária Terézia uralkodása idején. Kollár azt az állítást igyekezett bizonyítani, hogy a magyar királyok I. Istvántól fogva mindig is gyakorolták az apostoli követi jogokat. De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra (Vindobonae 1764) című művében azt állította, hogy a királyt illetik mindazok az egyházi viszonyokat érintő jogok, melyek „az isteni törvényben nem fektettek le." 18 Ez a szóhasználat először az 1715. évi LX. törvénycikkben jelent meg, amikor III. Károly, mint az egyházak legfőbb kegyura (qua summus ecclesiarum patrónus) rendelkezett bizonyos egyházak zár alá vételéről.
