Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Zoltán: „Egy ura lesz az egész világnak napkelettől napnyugatig". A töröksegély kérdése és az 1597-1598. évi regensburgi birodalmi gyűlés VI/1455
1478 BAGI ZOLTÁN rint megosztva — 10 Römermonatot kellett két terminusban (Jakab és Mihály napra) 1598-ban Nürnbergben, Frankfurtban vagy Lipcsében befizetniük.103 A birodalmat veszélyeztető oszmán támadás esetére kiállítandó sereg finanszírozásáról a kúriák között kirobbant vita egy érdekes színfoltja az 1597-1598. évi, Regensburgban összeült birodalmi rendek tárgyalásainak. Az egész helyzet némiképpen a birodalmi segély körül felszínre került ellentétekhez hasonlatos. A választófejedelmek kollégiuma megelégedett volna az 1542. évi határozat újjáélesztésével, így a négy Rajna vidéki választó mentesülhetett volna a Nachzug költségeitől. Ezzel szemben a bajor herceg megbízottai „közteherviselést" indítványoztak, és fogadtattak el. A Bajor Hercegségnek ugyanis részt kellett vennie a Nachzug felállításában, és a birodalom többi rendjének segítsége nélkül ez dupla terhet rótt volna nem csupán a bajor, hanem a másik négy kerület alattvalóira. A protestáns rendek — élükön a brandenburgi és a pfalzi választóval — a támogatás ezen új formájában elért politikai pozícióik meggyengítésére tett újabb uralkodói kísérletet láttak.104 Az udvar pedig a birodalmi gyűlés kompromisszumos döntése ellenére egyértelmű sikerként értékelhette az öt kerület segítségnyújtásának kötelezővé tételét, hiszen a rendek messze az 1555. évi kormányzási rendszer határozataiban megállapított feltételeken túl is késznek mutatkoztak támogatni törökellenes háborújában. A június 1-érc Nürnbergbe105 összehívott öt kerület kénviselői végül július 6-án tették közzé tanácskozásaik eredményét. Eszerint a Nachzug finanszírozására szánt 10 Römermonat összegyűjtése — a kerületek megterheltsége miatt — csak rendkívüli szükséghelyzetre korlátozódott.106 Alkalmazására azonban végül nem került sor. A birodalmi gyűlés határozataiból jól kivehető, hogy az udvar szándékait a hadügy megreformálásának terén a rendek meglehetősen hűvösen és közönyösen fogadták. A rendek ugyan kikötötték, hogy a felfogadandó hadivállalkozóknak a birodalomban birtokkal rendelkező, képzett és ügyes személyeknek kell lenniük. A toborzott csapatokat pedig mind az uralkodó, mind a Német-római Birodalom nevére eskessék fel, és csak az Oszmán Birodalom ellen küldjék háborúba. A császár azonban megtarthatta jogát a birodalmi segélyből felfogadott csapatok feletti parancsnokolásra, illetve a hadivállalkozókat továbbra is ő nevezhette ki. Az új Bestallunggal vagy felfogadási irattal kapcsolatban csak annyi megjegyzést találunk a határozatok között, hogy ezt tapasztalt katonák bevonásával kell újrafogalmazni. A Bankbezahlungot, tehát a zsold közvetlen kifizetését illetően pedig, a rendek és az udvar közötti kompromisszumként az szerepelt, hogy lehetőség szerint mind a toborzásnál, mind pedig a zsoldosztásnál ezt kell alkalmazni.107 Ezen a téren azonban a császári udvar kezébe vette 103 A birodalmi gyűlés határozata, 1598. HHStA MEA RA Fase. 94. Fol. 397v-100r.; Stieve, F.: Die Politik Bayerns i. m. 418.; Heischmann, E.: Die Anfange des stehenden Heeres i. m. 107.; Schulze, W: Reich und Türkengefahr i. m. 212-215. 104 Schulze, W: Reich und Türkengefahr i. m. 216. 105 A birodalmi gyűlés határozata, 1598. HHStA MEA RA Fase. 94. Fol. 398v. 106 Schulze, W: Reich und Türkengefahr i. m. 217. 107 A birodalmi gyűlés határozata, 1598. HHSA MEA RA Fase. 94. Fol. 387v-388r.; Benda Kálmán: Giovanni Marco Isolano gróf ezredes feljegyzései a magyarországi háborúról 1594-1602. Hadtörténelmi Közlemények 30. (1983: 4. sz.) 665.
