Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Zoltán: „Egy ura lesz az egész világnak napkelettől napnyugatig". A töröksegély kérdése és az 1597-1598. évi regensburgi birodalmi gyűlés VI/1455
AZ 1597-1598. ÉVI REGENSBURGI BIRODALMI GYŰLÉS 1467 mára ugyanis az Oszmán Birodalom előretörésének rémképe olyan problémát jelentett, amely minden politikai tervet és célkitűzést meghatározott és felülírt. A török veszély mértékének megítélését nem a felekezeti hovatartozás határozta, illetve szabta meg tehát, hanem az adott terület távolsága a magyarországi végvidékektől, illetve a birodalom délkeleti határaitól. Miközben azok a fejedelmek, amelyeknek országai a török betörések által leginkább veszélyeztetett régiók közelében terültek el, mint a császári török politika következetes képviselői léptek fel, míg ez a politikai érdek egyre inkább gyengült, ahogy haladunk a birodalom nyugati határai felé. Jóllehet a Rajna mentén vagy az észak-német területeken is fontos szerepet játszott a török kérdés, ám ez egyfajta birodalmi patriotizmusból eredt. Ezzel szemben Szászországban valósnak érezték egy török betörés lehetőségét a Magyar Királyságon és a cseh-morva területeken keresztül. Ezért nem meglepő, hogy a szász választófejedelmek — a közvetlen fenyegetettség miatt — a császár törökellenes politikájának fő szószólójává váltak.55 Ez történt Regensburgban 1597 telén és 1598 tavaszán is. A választófejedelemség követei azt az utasítást kapták, hogy egyértelműen és hathatósan szálljanak síkra a tárgyalásokon amellett, hogy a birodalom érdekében a magyarországi háború támogatása nélkülözhetetlen. Erre a célra több évre szétosztva minimum 30, maximum 60 Römermonat 56 töröksegélyt tartottak legmegfelelőbbnek. Megbízásukban azonban az is szerepelt, hogy lehetőség szerint sürgessék a béke- vagy fegyverszüneti tárgyalások megkötését a Portával.57 3. 2. A brandenburgi választófejedelem A szász választóhoz hasonlóan a brandenburgi választófejedelem is hagyományosan a császári diplomácia szószólójának számított a török kérdés tekintetében. Ez a „területi alapon szerveződött szövetség" azonban 1597 őszén — úgy tűnt — veszélybe került. A birodalmi gyűlés összehívása előtt ugyanis a pfalzi és a brandenburgi választófejedelmek figyelmeztették az uralkodót, hogy a töröksegély ügye mellett a protestáns rendek panaszait is tűzzék napirendre, amelyek megtárgyalását a propozíció egy később megrendezendő deputációs gyűlésre halasztotta. Ez számukra elfogadhatatlan volt, hiszen követeléseik ezen a fórumon még kevésbé érhettek célt, hiszen a katolikus túlsúly itt meghatározóbbnak számított, mint a birodalmi gyűléseken.58 55 Schulze, W: Reich und Türkengefahr i. m. 133-134.; Jan Paul Niederkorn: Die europäischen Machte und der „Lange Türkenkrieg" Kaiser Rudolfs IL (1593-1606). (Archiv für Österreichische Geschichte 135.) Wien 1993. 52.; Winkelbauer, T.: Ständefreiheit und Fürstenmacht, Teil 1. i. m. 372. Hogy mennyire a török veszélytől való távolság és nem a felekezeti hovatartozás szabta meg a támogatást, azt jól példázza, hogy 1570-ben Speyerben a kölni és a trieri választófejedelem-érsek csak egy nagy török támadás esetén látta szükségesnek új adó megszavazását. Ehhez a kálvinista pfalzi követ is csatlakozott. Egyedül a lutheránus szász követ tartotta fontosnak az új támogatás jóváhagyását. Lanzinner, M.: Friedenssicherung i. m. 350-351. 56 A mainzi választó-hercegérsek követeinek kiállított instrukciójában megjegyezte, hogy a szász választó képviselői biztos magas török segélyt fognak javasolni. A mainzi választó-hercegérsek instrukciója a birodalmi gyűlésre kiküldött követeinek, 1597. november 24. HHStA MEA RA Fase. 94. Fol. 13r. 57 Stieve, F.: Die Politik Bayerns i. m. 380. 58 Uo. 366-367.
