Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Novák Attila: Ellenállás vagy önmentés? Adalékok az 1944es magyarországi cionista ellenállás problémájához I/143

AZ 1944-ES MAGYARORSZÁGI CIONISTA ELLENÁLLÁS 149 a magyarországi zsidóság megmentése, hiszen már a felvilágosító schlichut21 is ezer akadályba ütközött a magyar zsidóság struccpolitikája és egészségtelen szellemisége miatt. A sháliáchok [sic!] ekkor még nem beszéltek konkrétan a lengyelországi dolgokról, inkább csak céloztak azokra, azonban a felvilágosító munka így is nagy akadályokba ütközött. Sok helyen a hitközségi vezetőség gá­tolta meg a scháliáchok felvilágosító munkáját. A nyírmadai rabbi az e célból összehívott értekezlet megtartását meg akarta akadályozni. Az ellenállásra való lelki előkészítés munkája csak lassan haladt előre még a cionista körökben is 1944. január és február havában".22 Mint ebből is világosan kitetszik, az érin­tett magyarországi cionista mozgalmak nem tájékoztatták a hallottakról a ma­gyarországi zsidóság szélesebb tömegeit (ez a cionisták reputációja miatt nem is lett volna könnyen kivitelezhető), hanem a lengyel tapasztalatok alapján pró­báltak meg felkészülni az események túlélésére. Am e tapasztalatoknak és a belőlük logikusan következő gyakorlatnak a maguk teljességében történő magyarországi alkalmazása sokszor nem vezetett jóra. A baloldali Dror-Habonim szervezet23 például e módszerek kritikátlan átvé­telével nagy bajt okozott magának. Még 1944 januárjában volt egy Dror-gyűlés, melyen a mozgalom Lengyelországból menekült tagjai is részt vettek.24 A Mentő­bizottság két vezetője, Kasztner Rezső és Joel Brand is jelen volt e gyűlésen, ami­kor a csoport prominensei vázolták a szokásos programot: hamis papírokat sze­reznek, bunkereket létesítenek (ahol emberek rejtőznek és élelmiszert, gyógysze­reket tárolnak), Isztambulból és Genfből pénzt kérnek és embereket küldenek át Tito partizánjaihoz. Két mozgalmi ember, Cvi Goldfarb és Joszef Korniansky meg volt győződve a bunkerek fontosságáról, s egyre-másra hozta létre ezeket. Kárpátalján például a falvakban és a hegyekben „építettek" bunkereket, míg Bu­dapesten hat ilyen létesítményt alakítottak ki. De nem volt szerencséjük. Több bunkert is felfedeztek (például a Hungária körútit), vagy otthagyták őket, belát­ván, hogy nem ez az ellenállás megfelelő módja Magyarországon. A Hanoar Hacioni is rajtavesztett a bunkerszervezéssel, hiszen — ahogy azt Mordechai Weisz vallo­másából megtudjuk — az egyik bunkerükbe hiába küldtek le két családot, a nagy nedvesség és nyilván a vitaminhiány miatt is „az emberek fogai kihullottak és gyakorlatilag betegen jöttek fel".25 Bár nagy felvilágosító kampányok nem voltak, szűkebb környezetüket azért felvüagosították a cionista fiatalok. Weiner Zoltánné szerint: az „1942-44-es évek­ben jöttek át Szlovákiából hozzánk a somer (cionista) fiúk. Ez alatt a két év alatt tudtuk meg, hogy mi történik a nagyvilágban (például Auschwitzban). Ez idő alatt igyekeztek a somer fiúk felkészíteni minket arra, hogy a németek hozzánk is bejöhetnek."26 * 21 Slichut: küldöttség. Általában a sliachok, azaz a küldöttek egész tevékenységét értették rajta. 22 CMKAGy. 23 1939-ben két baloldali cionista ifjúsági szervezet, a Dror és a Hechaluc Hacair egyesült Ma­gyarországon. 1944. január elején pedig a Dror-Hechaluc Hacair és a Habonim lépett egységre. 24 Dror Habonim Be-Hungaria 1944 (héberül). A Cfáti Magyar Nyelvterületről Származó Zsi­dók Emlékmúzeumának Gyűjteményéből (CMNySzZsE), H 473.11451. sz. 25 Yad Vashem Archives (YVA), 03/1997. sz. 26 Weiner Zoltánné Apor Magdolna vallomása (1998. március 30.). CMNySzZsE, H 473.10515.

Next

/
Thumbnails
Contents