Századok – 2007
TANULMÁNYOK - L. Balogh Béni: Az Antonescu-rezsim békeelképzelései 1940-1944 között I/3
14 L. BALOGH BÉNI röző elképzelés a Románia (és persze a tengelyhatalmak) számára kedvezőtlenül alakuló háborús fejlemények miatt nem valósulhatott meg, Ion Antonescu viszont mindvégig kitartott fő célkitűzése: a homogén nemzeti állam létrehozása mellett. A fentinél kevésbé ismert a szakirodalomban az a tervezet,57 amelyet egy tárcaközi bizottság Corneliu Dragalina tábornok, Bukovina kormányzójának elnöklete alatt 1943. szeptember 20-25. között dolgozott ki egy román-orosz-ukrán lakosságcsere részleteire vonatkozóan. A bizottsági ülésekről készült összefoglalóból58 kiderül, a román kormány korábban úgy határozott, hogy „teljes és végleges" megoldást kap a kérdés, ezért „késedelem nélkül" végre kell hajtani a lakosságcserét. Ez azt jelenti, hogy összesen mintegy 930 ezer „oroszt és rutént" kellene az észak-besszarábiai és észak-bukovinai, valamint a Duna torkolatánál lévő „kompakt szláv" területekről a Dnyesztertől keletre telepíteni, helyükbe pedig 400 ezer románt hozni (250 ezret Transznisztriából, 150 ezret pedig a Búgtól keletre fekvő területekről). Ezt követően is „megoldatlan" marad még a jelentős számú dél-besszarábiai bolgár közösség sorsa. A lakosságcserét „tökéletesen korrekt és emberséges szellemben" kell végrehajtani a románokkal s a kisebbségekkel szemben egyaránt; amennyiben lehet, meg kell szerezni az egyetértésüket. A román államnak érdemet kell az akcióból kovácsolnia, amelyre bárhol és bármikor hivatkozhat. A tervet és magát a végrehajtást azonban — a katonai akciókhoz hasonlóan — szigorú titoktartás fogja övezni. Külföldön később azt kell majd elmagyarázni, hogy a csere maguknak az érintett lakosoknak az akaratából történt,, jogos és igazságos, az önrendelkezés elvén alapuló rendezés" érdekében.59 Az önrendelkezés elvének azonban ellentmondott a bizottság által kidolgozott konkrét tervezet. Eszerint a lakosságcsere „teljes és kötelező" lesz. „Besszarábiából, Bukovinából és Tulcea megyéből, a falvakból és a városokból az összes orosz, lipován és ukrán (rutén) el fog menni." A lehetséges kivételek között említi a tervezet például azokat, akiknek román házastársuk van, továbbá a 60 éven felüli férfiakat, illetve az 55 éven felüli nőket. Ókét külön kérés alapján menthetik föl, de akkor is „át kell tenniük a lakhelyüket az ország más részébe".60 A tervezett nagyméretű akció politikai céljairól a román külügyminisztérium 1943. szeptember 20-i keltezésű, terjedelmes állásfoglalásából61 tudhatunk meg többet. Ebből kiderül, hogy a bukaresti vezetés kettős célt követett: egyrészt jelentős román etnikai csoportok megmentését a jövőbeli pusztulástól, másrészt pedig Besszarábia és Bukovina romanizálását, mivel e területek „sorsa még vita tárgya lehet". Ion Antonescu 1941 augusztusában elrendelte a Dnyesztertől keletre élő románok összeírását a betelepítésük érdekében, s elő kellett készíteni a Bug folyón túliak repatriálását is. A dokumentum szerzője a 57 ANIC, Fond: E C. M., dos. 1155/1943, f. &-9. f. 58 Uo. 1-5. f. 59 Uo. 4. f. 60 Uo. 8. f. (Kiemelés az eredetiben.) 61 A Román-orosz-ukrán lakosságcsere és Románia határainak biztosítása c. memorandum aláírója Titu Rădulescu-Pogoneanu követségi titkár. L. Uo. 19-29. f.