Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pál Judit: Karrier a „tudatlanság földén". Egy főúri kliens a 18. század közepén Kelet-Magyarországon VI/1407
1452 PAL JUDIT Cserében a sokszor hangsúlyozott hűségen kívül a kliens sokoldalú szolgálatot teljesített, felkészültségéhez, képességeihez és tisztségeihez mérten. A hatáskörök még a század közepére-második felére is meglehetősen differenciálatlanok maradtak, elsődlegesen a személyes kötődés volt döntő. Személyes volta mellett ez a kötődés mégsem annyira a konkrét személyhez, hanem inkább a családhoz kapcsolta a klienst. Meglepő tartósságához valószínűleg az is hozzájárult, hogy a Károlyi-család volt az észak-tiszántúli régió egyetlen igazán hatalmas nagybirtokos családja. Nem volt tehát más választás - vélhetnénk kissé ironikusan. Amint Zanathy példája is mutatja azonban, egy patrónus-kliens viszony is alapulhatott igazi hűségre és odaadásra, valódi érzelmekre. Zanathy változatos szerepköre pedig szépen illusztrálja a Max Weber-i sémát is, hiszen szerinte a patrimoniális uralom egyik jellemzője, hogy az „illetékesség" és „hatóság" mai értelemben vett fogalma ismeretlen volt.233 A patrónus-kliens viszony viszont továbbra is a szociális mobilitás - esetünkben a földrajzi mobilitással párosulva - egyik kiemelt eszköze maradt. Közvetítő volt-e egyáltalán Zanathy? A válasz valószínűleg: nem. Esetében ugyanis igazi közvetítésről nem beszélhetünk, ehhez ugyanis a szociálantropológusok szerint legalább két társadalmi hálózat tagjának kellett volna lennie, és a kettő közötti kommunikációt elősegítenie. 0 azonban úgy tűnik, nem tudott vagy nem is akart igazán beépülni a szabad királyi városi elitbe, ezért inkább csak a külső elvárásokat közvetítette, nem pedig a különböző szférák közötti kapcsolatokat erősítette.234 Joggal merül fel mindezek után a kérdés: igazi sikertörténet-e a Vas megyéből Szatmárba került Zanathy József karrierje? Ha azt vesszük számításba, hogy Szatmár megyébe valószínűleg szegényen, mindössze nemesi címét, tudását és talán pesti rokonai támogatását hozta magával, és sikerült a vármegye vezető tisztségviselőinek körébe bekerülnie, valamint némi családi birtokot szereznie, akkor karrierje egyértelműen sikernek tűnik. Ha viszont sorsát más Károlyi kliensével vetjük össze, például Geötz Ferencével, Károlyi Antal titkárával, aki mindössze 1765-ban kapott nemesi rangot, két évtizeddel később pedig már Szatmár vármegye alispánjává választották, akkor pályája már korántsem tűnik annyira fényesnek. Hogy a jó képességű, művelt Zanathynak mégsem sikerült a nagy kiugrás, annak valószínűleg több oka volt. A lehetőségek a század elejéhez képest jóval csekélyebbek voltak, bár épp az előbb említett példa mutatja, hogy egy adott szintig való emelkedéshez egyáltalán nem lehetetlenek. Zanathy őszintén kötődött a Károlyi-családhoz, a fiatal Antallal kezdetben igen jó, közeli viszonyban volt, az ígéretes pályakezdés mégis megtört. Zanathy idegen volt Szatmár megyében, túlságosan is csak a Károlyiak kegyétől függött, a helyi elit — és nem csak a szabad királyi városi, hanem ami jóval fontosabb, valószínűleg a vármegyei — sem igazán fogadta be. A vármegyei elit esetében ez jelenlegi ismereteink szerint pusztán feltételezés; mivel a hivatalnokok, illetve a megyei birtokos nemesség egymás közötti levelezése sajnos nem maradt fenn, erre vonatkozóan 233 Weber, M.: Gazdaság és társadalom i. m. 135. 234 Egy nagyszabású közvetítő figurára 1. Mark Häberlein: Interessen, Parteien und Allianzen. Gereon Sailer als „Makler" in der oberdeutschen Reformation. In: Historische Anstöße i. m. 14-39.
