Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pál Judit: Karrier a „tudatlanság földén". Egy főúri kliens a 18. század közepén Kelet-Magyarországon VI/1407
EGY FŐÚRI KLIENS A 18. SZÁZAD KÖZEPÉN KELET-MAGYARORSZÁGON 1433 végére járok Bohussal." Pesten úgyszintén fontos emberek környezetében forgolódott, Keglevicset, Balassát, a iudex curiaet, azaz Erdődy György országbírót látogatta sorra, ezek mind sajnálták Károlyit, „hogy mind jószágát, szép grófhécskáját elhagyván golyóbist vásárolni nyakra-főre utazott", azaz a harctérre ment. Úgy látszik itt is különféle pletykákat hallhatott, mert az írta: majd tudósítja, hogy Pesten mit hallott „ha szépet is, ha rútat is", „de irtóztató miket kérdeztek itt tőlem, hogy az eb is megnevetné."119 0 maga is bizalmasként kommentálta a Károlyi Antal leveleit: „Siskovics állhatatlanságán csudálkozom, de a veszekedést szokott ember, ha magához hasonlókban nem talál, másokban s magánál nagyobbakban keres alkalmatosságot, noha végtére is maga szokta veszedelmét tapasztalni."120 Zanathynak ezekben az években sajátos, mondhatnánk valamiféle általános tanácsadói szerepkört töltött be, részben hasonlót ahhoz, mint egy évtizeddel korábban Károlyi Ferenc titkáraként.121 A kapcsolatok Károlyi Antallal 1759-ben „tetőztek", Károlyi Ferenc halála után — úgy tűnik — Zanathy volt egy ideig a fiatal nagyúr fő bizalmasa. Az is érdekes, ahogy a fiú, Károlyi Antal „megörökölte" apja kliensét, de mint láttuk a kapcsolatok már korábban is viszonylag szorosak voltak Zanathy és a fiatal Károlyi között. Különben is a Károlyi Antal és Zanathy közötti levelezésből kiderül, hogy Zanathy nem csak a vármegye ügyeiben konzultált a főispánnal, tolmácsolta ennek „gondolatát" a megyegyűlésen, gondoskodott a vármegye pénzügyeiről, hanem személyes szolgálatokat is tett Károlyinak. 1758 őszén beszámolt, hogy a megyeri és károlyi inventálás végbement, az erdődi most folyik, és jelentette, hogy Károlyban a „mindennap kenyeret evő cselédet conscribaltuk", a lovakat is összeírták, fele alkalmatlan, rossz, vén ló, ,jó lenne sokat elbocsátani, az lovakbúi eladni, kiverni, osztani, ajándékozni."122 A Károlyi család pénzügyeinek intézése — úgy tűnik — részben szintén rá volt bízva, mert a fenti levélben arról is beszámolt, hogy Starhemberg grófnénak 1500 forintból csak 1000-et adhattak, Szapárinénak nem tudott fizetni, és „csak az napszámosoknak, mesterembereknek és az Auszugos kalmároknak cir. 38000 forintokkal tartozik Nagyságod pénzesládája."123 Beszámolt arról is, hogy az őszi vetésnek már végére járnak, a nyomtatás folyik, bor kevés és gyenge lesz. És tanácsokat adott, valószínűleg a rokonokkal való közös birtok dolgában: „hogy mi az interest fizessük, más az hasznot vegye, éppen nem volna barátság." A Károlyi-rokon Rátz Demeterrel124 is tanácskozott, de „hogy Jánost kiverjük, nem mertünk beleharapni simpliciter."125 A postán sokfele szétküldte az ügyállást, „merre okos 119 Uo. 120 Zanathy József Károlyi Antalnak, Pest, 1757. márc. 9. MOL P 398, Nr. 81970. 121 vári András mutatott rá, hogy például a „plenipotentiarius" egy időben, egy uradalmon belül is jelenthetett honorifikus címet, alkalmi megbízatást vagy éppen hivatali tisztséget, ezért is annyira nehéz ebben az időben megragadni a „hivatali szerepkört". Vári A.: A nagybirtok i. m. 14. 122 Zanathy József Károlyi Antalnak, Pest, 1758. okt. 5. MOL P 398, Nr. 81972. 123 Up. 124 Károlyi Ferenc sógora volt. 125 Valószínűleg Szaplonczay Jánosról — a Károlyiak egyik uradalmi tisztjéről — van szó, akinek ekkor derültek ki visszaélései.
