Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Pál Judit: Karrier a „tudatlanság földén". Egy főúri kliens a 18. század közepén Kelet-Magyarországon VI/1407

EGY FŐÚRI KLIENS A 18. SZÁZAD KÖZEPÉN KELET-MAGYARORSZÁGON 1431 ő mint „alázatos szolgái között legkisebb ugyan, de mégis olyan lévén, ki előtt az Hazának Excellenciádra való szüksége nincsen egészen elrejtve."105 Néha egészen személyes hangot is megütött, így például évődve kérdezte Károlyit: „Hát édes méltóságos uram, ha szabad kérdenem, kereszteltet-e Nagyságotok még az jövő ősszel, itt a madarak párosodnak, én is párosodnám, ha reá érkezném."106

Máskor így vigasztalta Károlyit: „Mikor én meghajazódtam, Pesten minden Bürger reám mutatott, elsőbben szégyenlettem, de csak kedvesen hevertem a menyecske mellett, kurva az anyja a rossz embernek, akárki mit mondjon a Nagyságod jó hírére, nevére, cselédeiben leendő gyönyörűségére, csak Nagyságodnak tessék, semmit sem hajtok reá."107 Nem ritkán személyes dolgairól is szót ejtett. Leggyakrabban különféle betegségeiről panaszkodott: „régtűi fogva kínlódtam viszkedő nyavalyáimmal",108 amivel 1759 elején Pesten fürdőbe is járt, de hónapok múlva is csak kínozta a betegség, és csak tavasszal tisztult meg tőle. Majd eldagadt és keze nyomorodott meg: „én a két kezemmel úgy elnyomorodtam, hogy a pennát is harmadik ujjammal fogom, midőn írok."109

Ahogy kigyógyult a kiütésekből, hagymázas lett, a hideglelés mellett félre is beszélt: „már két éjjeleken eleget bolondoztam, mint cselédim beszélik."110

Utalásai alapján valószínűleg malária kínozhatta. Ennek ellenére a kor viszonyai mellett igen sokat utazott: 1759-ben például kétszer járja meg Bécset, és útközben mindkétszer Pozsonyban és Pesten is megállt, azonkívül valószínűleg többször is volt Debrecenben, Kassán, és állandóan „ingázott" Nagykároly és Szatmárnémeti között. 1759 telén írta: „Én egész marodis ember vagyok, horsos, egész testem a fördő kivonta minden csintalanságát bőrömnek, de mégis Kassára megyek."111 A Károlyiakhoz való ragaszkodását többször nyíltan is kimutatta. Mint egyik levelében írta, nem tudja, ha köszöntötte vagy nem, de „kinn vagyon fülefarka, hogy szívesen szeretem Nagyságodat, azért tudom, meg nem ítél Nagyságod, ha hirtelen levelemben nem köszöntöm is Nagyságodat."112

Károlyi Antal előmenetelét a szívén viselte. Leveleiből kitetszik a hivatalviselő ember ideálja. 1759 februárjában felhívta a figyelmét, ne felejtse el a „septemviratusságra leendő accomodatiót", annál szebbet nem tud elképzelni Károlyinak, „dicsőséges élet az és Nagyságodnak élete nyújtója lenne."113

Érdekes azonban, hogy leveleiben nincs említés ajándékról, pedig az ajándékokat a patrónus-kliens kapcsolat szinte kötelező elemének szokták tekinteni. Nem tudjuk persze, hogy Zanathy tényleg nem ajándékozott semmit patrónusának, vagy csupán forrásaink nem szólnak erről. 105 Zanathy József Károlyi Antalnak, Pest, 1757. márc. 9. MOL P 398, Nr. 81970. 106 Zanathy József Károlyi Antalnak, Károly, 1759. ápr. 2. MOL P 398, Nr. 81982. 107 Zanathy József Károlyi Antalnak, Károly, 1759. márc. 13. MOL P 398, Nr. 81983. 108 Zanathy József Károlyi Antalnak, Károly, 1759. ápr. 2. MOL P 398, Nr. 81982. 109 Zanathy József Károlyi Antalnak, Szatmár, 1759. márc. 2. MOL P 398, Nr. 81988. 110 Zanathy József Károlyi Antalnak, Szatmár, 1759. ápr. 22. MOL P 398, Nr. 81986. 111 Zanathy József Károlyi Antalnak, Eger, 1759. febr. 10. MOL P 398, Nr. 81991. 112 Zanathy József Károlyi Antalnak, Bécs, 1759. júl. 9. MOL P 398, Nr. 81992. 113 Zanathy József Károlyi Antalnak, Eger, 1759. febr. 10. MOL P 398, Nr. 81991.