Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Novák Attila: Ellenállás vagy önmentés? Adalékok az 1944es magyarországi cionista ellenállás problémájához I/143
AZ 1944-ES MAGYARORSZÁGI CIONISTA ELLENÁLLÁS 145 Taba, Garany és Nagykanizsa). 1943 júniusáig kb. 5 ezer zsidót internáltak ezekre a helyekre. A táborokban sok cionista is volt s rajtuk kívül — természetesen — kommunisták is. Sokszor itt jöttek létre azok a kapcsolatok, melyek elengedhetetlenek voltak az 1944-1945. évi ellenálláshoz. A menekültek megjelenése — főként a hivatalos cionista szervezeteken belül — persze vitákat is okozott, például abban, hogy melyik mozgalom kapjon több certifikátot (palesztinai bevándorlási engedélyt) vagy éppen nagyobb költségvetési támogatást, ami az isztambuli Szochnut (Jewish Agency for Palestine) képviselettől érkezett. Magyarország területi megnagyobbodása következtében is újabb (főleg magyar anyanyelvű) zsidó csoportok kerültek „be" az országba, úgy hogy nem ők mozdultak, csak a határ mozdult el alattuk, igaz, már korábban. De ezzel a magyarországi cionizmus is gyarapodott, gondoljunk csak az erdélyi baloldali Ichud szervezeteire, a kárpátaljai és felvidéki Dror (baloldali cionista ifjúsági szervezet) és Mizrachi-csoportokra,3 valamint a szintén felvidéki Makkabi Hacair-sejtekre.4 A jobboldali Betar pedig Kárpátalján és a Felvidéken volt erős s ezzel erősítette a „trianoni" Magyarország csekély számú revizionistáját,5 akik — mindenféle szempontból — abszolút kisebbséget alkottak. Az úgynevezett „legálisan" érkezett zsidókat a hitközség, míg az „illegálisan" érkezetteket főleg a különféle cionista szervezetek, illetve a budapesti Palesztina Hivatal támogatták. A Palesztina Hivatal cionista intézmény volt, a Jewish Agency for Palestine (héberül: Szochnut) ugyanis a brit mandatárius hatalom által adott certifikátokat ezeken keresztül juttatta el (országos kvóta alapján) a helyi zsidó közösségekhez. Egyes források szerint a hivatalos zsidóság is szponzorálta az illegálisan érkezetteket, de nem legálisan. A hivatalos zsidóság megújult érdeklődése annak köszönhető, hogy a zsidótörvények teljesen új helyzetbe hozták a magyar zsidóságot. Gondoskodni kellett az állás és munka nélkül maradt emberekről s nőtt a szimpátia Európa üldözött zsidóságával. A cionista mozgalmak ebben a periódusban, tehát 1939 és 1943 között, embereik elhelyezésével, legalizálásával voltak elfoglalva. Ugyanakkor azt le kell szögeznünk, hogy a pesti hitközség vezetése ambivalensen viszonyult a zsidó menekültekhez, általában a legalitáshoz ragaszkodtak. Feigenbaum Endre (Avri), a Hasomer Hacair mozgalom tagja később így vall erről: „Budapesten 1942 március közepén felkerestem küldetésem szerint Stern Samut, a pesti hitközség elnökét és elmondtam, hogy Szlovákiában megkezdődött a depor-3 Héberül „Mizrachi"-nak hívták a vallásos cionista szervezetet, amely 1902-ben alakult Vilnában. Itteni jelentése kettős, hiszen — elsődlegesen — „keletit" jelent, de valójában a „Merkaz Ruchani", azaz a Szellemi Központ összevonása. A cionista mozgalom vallási aspektusát, a Palesztinára (Erec Jiszráélre, Izrael Földjére) vonatkozó tradicionális előírásokat hangsúlyozta. A Mizrachi fontos szerepet játszott mind a cionista kongresszusokon, mind a jisuv (palesztinai zsidó társadalom) életében. Magyarországon a szervezett cionisták harmadát tömörítette, s ez az arány a 2. világháború után is ugyanaz maradt. 4 Makkabi Hacair: Baloldali cionista ifjúsági szervezet, politikailag a palesztinai baloldali Mapaj párthoz állt közel. Magyarországon az 1930-as évek második felében jelent meg, főleg a felsőfokú zsidó tanintézményekben (Országos Izraelita Tanítóképző Intézet, Rabbiképző Intézet). Változást a terület-visszacsatolások hoztak, hiszen az első bécsi döntés nyomán Magyarországhoz csatolt területen igen erős volt a Makkabi Hacair. 5 Revizionistáknak nevezték magukat a jobboldali cionisták, Vlagyimir Zsabotyinszkij hívei. Ugyanis koruk általuk túl pacifistának tartott cionista politikáját akarták revízió alá venni s 1935-ben elszakadtak a Cionista Világszervezettől is.
