Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pál Judit: Karrier a „tudatlanság földén". Egy főúri kliens a 18. század közepén Kelet-Magyarországon VI/1407
1422 PAL JUDIT megparancsolták, hogy a város minden jövedelméről és oeconomiájáról „candide reportállyon", a másik szerint ezután „az mit in Senatus consultum decidalunk, azon senatorok, kik jelen lesznek in senatu, s nem az nótárius subscribállyák".63 A tanács egységét megbontva most könnyebb volt a református egyház elleni támadás is. Főleg, hogy a főbíró maga is az „ellenfél" pártján állt. A forrásokból csak a harc néhány mozzanatát tudjuk rekonstruálni. A tanácsülések hangulatát, a város forrongását, Zanathy ténykedését legfeljebb csak elképzelni tudjuk. Zanathy bírósága igen viharos volt: három ügy is megosztotta a város vezetését. Az egyik a már említett pénzügyi vizsgálat volt, a másik az ebből kibontakozó lépések a református egyház és iskola ellen, a harmadik pedig a „staabház", azaz egy kaszárnya, pontosabban a tisztek számára szállás építése a városban. A volt főbírót, Szatmári Sámuelt és több szenátort megróttak, mert állítólag saját hasznukat nézve kárt okoztak a városnak. Szatmárit és néhány társát 1754-ben fel is függesztették tanácsi hivatalukból. Ennek ellenére az 1756. évi tisztújításon ismét őt választották meg főbírónak. A városi elit nyilván jobban bízott „saját emberé"-ben, mint a külső „szakember"-ben, aki ráadásul katolikus volta miatt az iskoláért folyó küzdelemben is ellenérdekelt volt. Erre az Udvari Kamara ismét előrángatta a pénzügyi vizsgálat eredményeit, és 1757-ben Szatmárit újra elbocsátották hivatalából a könyvelésben tapasztalt hiány miatt, és visszahelyezték a katolikus Zanathyt.64 Zanathy tehát 1751-1755, valamint 1758-1759 között töltötte be a város vezető posztját.65 A konfliktusnak — mint már többször utaltunk rá — vallási vonatkozása is volt. És Zanathy ebben korántsem volt pártatlan fél. Buzgó katolikus volt, vallási témájú könyvet is írt. A szatmári jezsuitákkal szoros kapcsolatban állt. Eljárt a Károlyiakhoz is közös áhítatosságra. 1758-ben például a vármegyegyűlés egy jezsuitára és Zanathyra bízta, hogy a „szent napok üdvözlésére" személyesen menjenek Károlyihoz.66 A református városok esetében sajátos szimbiózis alakult ki a városvezetés és az egyház között, a tanács belefolyt az egyház ügyeibe is, a pénzügyeket nem kezelték elkülönítve, a lelkészeket, tanítókat stb. a város fizette. Ezt az állapotot kívánták most megszüntetni. A reformátusok azonban a papokat ezután is városi pénztárból kívánták fizetni, azzal érvelve, hogy a várost a reformátusok váltották meg, a teherben római katolikus egy sem, görög katolikus csak három osztozott. A többször idézett kamarai jelentés nyomán elrendelték, hogy Melczer és egy az egri püspök által kinevezett biztos vizsgálják meg a református egyház 63 Zanathy József Károlyi Ferencnek, Szatmár, 1753. aug. 13. MOL P 398, Nr. 81956. 64 A hiánv 7052 forintra rúgott. L. Kállay István: Városi bíráskodás Magyarországon. Bp. 1996. 48. 65 Bírósága végét nehéz meghatározni, mert 1759-1764 között a tanácsi jegyzőkönyvekből hiányoznak a tisztújításokról szóló adatok. 1764-től a református Endrédi László, a korábbi jegyző volt a főbíró. 66 Ezt onnan tudjuk, hogy a jezsuita szabadkozott, hogy az árvíz miatt nem tudtak elmenni, így levélben köszöntötte „hazánk, magyar nemzetünk egyik erős oszlopát: a Tiszán innent rekedt Magyar Hazának vitéz vezére, Szatmár vármegyénknek szorgalmatos Főispánját, mindnyájunknak szerelmes édes Attyát". Kövér András szatmári jezsuita levele Károlyi Ferencnek, Szatmár, 1758. márc. 23. MOL P 398, Nr. 42384.
