Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Pál Judit: Karrier a „tudatlanság földén". Egy főúri kliens a 18. század közepén Kelet-Magyarországon VI/1407

1420 PAL JUDIT likus offenzívára került sor Szatmárnémeti városában. 1751-ben a Szepesi Kamara vizsgálatot rendelt el a város ellen. Melczer Pál, a kamara titkára végezte ezt, melynek, nyomán több ajánlást is megfogalmazott. Ténykedésének messze ható következményei lettek a környékbeli reformátusok, de az egész város számára is. Többek között az addigi református főbírót, Szatmári Sámuelt félreállítva — valószínűleg a főispán, Károlyi Ferenc tanácsára — a katolikus Zanathy Józsefet „állították" a város élére. Szatmári református polgár volt, addigi karrierje tipikusnak mondható, a város nótáriusaként kezdte és 1748-ban lett először főbíró.55 Szatmárnémeti a 18. század elején túlnyomórészt református lakosságú város volt. Ez a tanács összetételében is kifejeződött, amelyben a század első harmadában kizárólag reformátusokat találunk.56

Ennek az elitnek a viszonylagos egységét — egy sikertelen 17. század végi kísérlet után — az államhatalom először 1735-ben tudta megtörni, amikor a katolikus vallás támogatása révén „idegen elemek", római és görög katolikusok is bekerültek a szenátusba. A Szepesi Kamara úgy tanította móresre 1735-ben a várost, hogy Podhorányi János postamestert ültette a második legmagasabb hivatalba; konzulként ő irányította a város gazdaságát. Halála után — bár a tanácsban továbbra is volt egy-egy római, illetve görög katolikus tanácstag —, ám a reformátusoknak sikerült megőrizniük túlsúlyukat. Podhorányi csak előfutára volt egy népesebb csoportnak, akik katolikusként az államhatalom támogatását kihasználva a század közepétől igyekeztek megvetni a lábukat a protestáns városban, és jelentős pozíciókhoz jutottak mind a gazdaság, mind a városvezetés terén. E karriertípus fényes példája Zanathy József, akit a vármegye perceptoraként „erőszakoltak rá" 1751-ben a városra. Zanathy már korábban is szatmári lakos volt, de nem volt polgár, csupán városi nemes.57

Két évvel bírósága előtt ugyanis megvette a város egyik legtekintélyesebb házát, a korábbi főbíró örököseitől. Ekkor még kőből készült épület alig volt a városban, a házért Zanathy a helyi viszonyokhoz képest elképesztő összeget, 900 forintot fizetett ki.58

A hely presztízsét a szomszédok is jelzik: egyik felől az Erőss-féle telek — a korábbi harmincados háza (ekkor már vendégfogadó) — feküdt, míg a másik szomszéd a református parókia épülete volt. Az új főbíró személye kétszeresen is sértette a szokásjogot: sem a város polgára, sem többségi egyházának tagja, azaz református nem volt. És nem is szabad választás révén került a város élére. Túlzó megfogalmazása ellenére 55 Szatmári Sámuel városi jegyzőként 1721-ben került be a szenátusba, amelynek 1721-1733 között tagja volt, majd 1739-ben került vissza, 1739-1746 között „Ordinarius nótárius" és szenátor, 1745-ben konzul, 1749-ben főbíró, 1754-ben felfüggesztették a konzuli hivatalból és a szenátorságból. Szatmárnémeti város levéltára a Román Nemzeti Levéltár Kolozs Megyei Fiókjában. Arhivele Nationale Romane, Filiala JudeCeanä Cluj; Primaria Satu Mare (a továbbiakban KL) F 20, Nr. 13, 15. Tanácsi jegyzőkönyvek. 56 Pál Judit:

Szatmárnémeti szabad királyi város közigazgatása és írásbelisége a 18. század elején. Református Szemle XCVI. (2003: 6. sz.) 668-674. 57 A fogalomra újabban

H. Németh István: Várospolitika és gazdaságpolitika a 16-17. századi Magyarországon (A felső-magyarországi városszövetség). 1. (Doktori Mestermunkák) Bp. 2004. 462-472. 58 KL F 20, Nr. 15. Tanácsi jegyzőkönyv, 1746-1753. Egy ház átlagos ára 30-100 forint között mozgott, de a 100 forintos ár is nagyon ritka volt.