Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pál Judit: Karrier a „tudatlanság földén". Egy főúri kliens a 18. század közepén Kelet-Magyarországon VI/1407
1418 PAL JUDIT Farkasnak, mivelhogy eladtam azt az haszontalanságot. Én azért mindjárt és még azon a napon Ság felé indultam, és ha jól jut eszemben circa 7-am Julii Vattay Farkas úrnak Ságot [...] általadtam, és Pestre visszajöttem. Miképpen és mennyi áron adta pedig el ő Excellenciája [...] nem tudhattam meg, mert ő Excellenciája meg nem mondotta, én pedig kérdezni nem bátorkodtam."44 Ez utóbbi megjegyzés rávilágít bizalmi pozíciója ellenére is a Károlyi Ferenc és titkára közötti hatalmas társadalmi szakadékra. Zanathy végrehajtott, intézkedett, ám bizalmas ügyekben kérdezni sem mert. Fáradozásai azonban elnyerték jutalmukat. Károlyi Ferenc meg lehetett elégedve szolgálataival, mert hamarosan Szatmár vármegyében is pozícióhoz juttatta. Igazából csak ezután beszélhetünk Zanathyról mint kliensről, hiszen eddig Károlyi Ferenc fizetett alkalmazottja volt. 1748-ban Zanathy már Szatmár vármegye egyik adószedője, a hadipénztár kezelője lett, 1754-ben főadószedő, 1765-1778 között pedig a vármegye főjegyzője volt. A főadószedő és a főjegyző a legmagasabb presztízsű vármegyei hivatalok közé tartozott.45 Mivel — az első esetében — szükség volt anyagi biztosítékra is, a főjegyző pedig gyakorlatilag a vármegyei közigazgatási apparátus irányítója volt, az említett hivatalok betöltői rendszerint, bár korántsem kizárólagosan,46 a bene possessionati köréből kerültek ki. Zanathy azonban nagy valószínűség szerint birtok nélküli, vagyontalan fiatalemberként szegődött Károlyi Ferenc szolgálatába. Ebben az időben az egyik boríték címzésén , józsefházi" előnévvel jelenik meg, tehát úgy tűnik, közben Szatmár megyében sikerült birtokot szereznie. Valószínűleg Károlyitól kapott zálogbirtokról van szó, mert a Szatmár megyei kis falu (Józsefháza) az ecsedi uradalom része volt, és az uradalomnak ahhoz a feléhez tartozott, amelyet gróf Aspremont Károly 1746-ban eladott Károlyi Ferencnek.47 Zanathynak a vármegyei hivatal viseléséhez is szüksége volt a megyei birtokra. Mindenképpen érdekes, hogy Józsefházát és a szomszéd falut, Görbédet 1747-ben Károlyi Ferenc Bethlen Ádám grófnak adta vagy zálogosította el, aki még ugyanabban az évben továbbadta Zanathynak. 0 öt év múlva, 1752-ben visszabocsátotta a birtokot, a kezdeti 10000 forint ellenében.48 Valószínűleg ezért az összegért egy jobb zálogbirtokot szerzett, feltehetőleg Encsencset. Mindenképpen figyelemreméltó azonban, hogy Zanathy ez idő tájt már ekkora összeg fölött rendelkezett. Talán apósa segítette, talán Karolyi vagy egyéb jó kapcsolatainak köszönhetőenjutott kölcsönhöz - nem tudjuk eldönteni. 1755-ben már Szatmár megye birtokos nemesei között írták össze.49 44 Zanathy József Károlyi Antalnak, Károly, 1785. jún. 23. MOL P 398, Nr. 82054. 45 Ez megmutatkozik a megszólításban is. A már említett leveleskönyv ugyanazt a megszólítást javasolja az alispánok, főadószedők, főjegyzők, főszolgabírák, táblabírák számára: „tekintetes, nemzetes, vitézlő", míg a vármegye többi tisztjei számára csak „nemes, nemzetes, vitézlő" dukált. Legújabb megbövített levelező könyv i. m. 488. 46 Dominkouits R: A 17. századi magyar vármegye i. m. passim. 47 Reiszig Ede - Gorzó Bertalan: Szatmár vármegye nemes családai. In: Szatmár vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Bp. é. n. (Magyarország vármegyéi és városai) 575. 48 Pettkó Béla: A nagykárolyi gróf Károlyi-család összes jószágainak birtoklási története. II. Bp. 1911. 176-177. Ahogy a szerző megjegyzi: Zanathy „örült", hogy visszaadhatta Károlyi Ferencnek. 49 Bagossy Bertalan: Szatmár-Németi története. In: Szatmár-Németi sz. kir. város. Szerk. Borovszky Samu. Bp. é. n. 499.
